2016. november 6., vasárnap

Charlaine Harris: Midnight Crossroad (Midnight, Texas #1)

Charlaine Harris mindig is a szívem csücske volt. Laza krimiket ír, szórakoztatóakat, könnyen olvashatóakat, ebből a szempontból pedig egyáltalán nincs jelentősége, hogy pararomantikus, avagy klasszikus kisvárosi krimik, az aprólékosság az életből merített mindennapi csetlések és botlások szerethetővé teszik a legtöbb figuráját.
Amikor megtudtam, hogy újabb sorozatából készítenek filmsorozatot, méghozzá egy általam még nem ismertből, két dolog vált egyértelműen biztossá:
1. nézni fogom;
2. de előtt olvasnom kell, mert ha úgy járok vele, mint a True Bloddal, arról előre tudni szeretnék.

Manfred Bernardo médium, jós és még kitudja mi más. Ebbe a nyugodtnak és félreesőnek tűnő kisvárosba költözik, mivel figyelemtől mentes életre vágyik. Úgy tetszik, jó vásárt csinált, Midnight lakóiról hamarosan kiderül, hogy meglehetősen barátságosak, összetartóak. A főbérlője a zálogház tulajdonosa, akinek még két másik bérlője is akad, akik az üzlet alatt laknak, és képtelen feldolgozni barátnője eltűnését. Amikor ismeretlen férfiak jelennek meg a környéken, az is kiderül, a lakók nem szeretik a személyes jellegű kérdéseket, és a legtöbben nem azok, akiknek elsőre látszanak. 

Sookie Stackhouse világában járunk, a természetfeletti szinte egyből megjelenik. Boszorkány, vámpír, és még ki tudja milyen egyéb lények adják egymásnak a kilincset. Ugyanakkor megjelennek egyéb karakterek is Harris több sorozatából. Ezzel nagyjából összemosta a különböző univerzumokat, a természetfelettieket a normál krimikkel, és bevallom, már ez önmagában akkora húzás volt, hogy akaratlanul is azon kaptam maga, időben és térben is egyszerre próbálom elhelyezni a szériát. Úgy tűnik, a vámpírok létezése már köztudott, de vajon a were fajok és egyéb lények már felfedték magukat? Szóval mit és mennyit tud a világ? Él még Aurora Teagarden? És hol van Sookie? Szóval kérdések sokaságát vonzotta magával.

Maga a történet semmi különleges, lassan épülő sztori, amit váltott nézőpontokból kísérhetünk figyelemmel. Ez a része elég érdekes volt, de pont ettől, a könyv feléig kicsit lassan állt össze a kép. Az esemény szempontjából lényeges karakterek felváltva szemlélik az eseményeket, mesélnek magukról, és ezzel akaratlanul is szétszabdalják a sztorit. Úgy ismerjük meg őket, ahogy általában nem, néhányan feltárják a titkaikat, vagy éppen csak azokat a gondolatokat, amiket nem feltétlen osztanak meg másokkal. Elvégre a városban nem elvárás, sőt, majdnem hogy tolakodó, ha magunkról mesélünk, másoktól kérdezünk. Mindenkinek megvan a maga története, amiről szeretne hallgatni, ennek ellenére, aki önként mesél, azt szívesen hallgatják.

Amikor az első hulla feltűnik a sztori némileg felgyorsul, elkezdünk haladni valamerre. A legtöbb lényről azonban nem derül ki, hogy milyen fajhoz tartozik, mert ők még nem beszéltek magukról.
A filmtrailertől eltérően, a könyvben negyed annyi furcsaság sem történik, minden körítés dacára ez egy teljesen átlagos krimi, de az hamar kiderül, a városka menedéket nyújt bárkinek, aki hajlandó a háta mögött hagyni a múltat, megvédi az övéit, ahogy az is tény, eltakarítja a szemetét is.
Már előre látom, ebből a kevésből hogyan lesz fantasztikusan sok az NBC sorozatban, de azt is, hogy ez egyáltalán nem probléma. Rengeteg lehetőséget rejteget, amiket Harris sosem fejtene ki teljesen, mert már-már szentimentálisan hűséges a kisvárosi karaktereihez.

Szóval kicsit lassúdad, aprólékos részletekbe hajló, több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt, mégis élveztem. Erre az is bizonyíték, hogy kevesebb mint négy nap alatt befejeztem. Ilyen is régen volt! Rendben nem egy vaskos regény, a széria bevezető kötete nem igényelt gondolkodást, az ember elengedte magát, mosolygott vagy homlokot ráncolt, néhány helyen nevetett, de ahogy fentebb említettem, csupán egy krimi,  hullával és elkövetővel. Se több se kevesebb.

Magyarul sajnos nem jelent meg - de ami késik, nem múlik -, viszont alap angollal is bátran neki lehet állni, a nyelvezete nem túl bonyolult. Őszintén, J.K. Rowling több kihívást tartogat nyelvi téren, mint Harris valaha is fog, ami viszont kimondottan klassz, lehet lazítani olvasás közben.

8/10

13 megjegyzés:

  1. Ezt én is szeretném, de az angolul olvasás ugye, nekem még mindig hátrány, egyszerűen nem szeretem. De ha nem lesz magyarul, akkor előbb-utóbb ráveszem magam, hogy angolul vágjak bele. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg nagyon egyszerű a nyelvezete. Szerintem egy akármilyen sorozat egy részének fordítással sokkal többet bajlódsz. :) Megéri nekiállni ;)

      Törlés
    2. Éppen ez az, miután végigkínlódom magam a fordításon, már semmi kedvem angolul olvasni. De majd rábeszélemm magam. ;) A Teagarden-sorozatot is elolvasnám, és az is csak angolul van egyelőre. :)
      Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom-e, miben más a sorozat, mint a könyvek. Állandóan hasonlítgatni fogom, még akkor is, ha a sorozat jó lesz.

      Törlés
    3. Az nem zavar, ha tudom, mert a film teljesen eltér a könyv műfajától. Sőt, szeretném tudni, mert egy idő után az ember érzi, ha valami nem stimmel, és akkor betudnám annak. Gyanús, csak a karaktereket vették meg, bár Charlaine el volt ájulva a forgatástól. :)

      Törlés
    4. Csak a karaktereket vették meg? :O Ajjaj, most kezdtem el aggódni egy kicsit.
      Én is olvastam, hogy el volt ájulva, de vajon ez mennyire udvariasság?

      Törlés
    5. Nyilván nem, de a TB esetén olyan érzésem volt. :) Majd kiderül... A trailer izgalmasan hangzik. :)

      Törlés
  2. hogy jártál a true blooddal?
    érdekesnek tűnik egyébként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már talán a 4-5 résznél tartottam a könyvekben, mikor belekezdtek a True Bloodba, de nem azokat ölték meg, akiket kellett volna, szóval már az eleje is figyelmeztető volt. elhatároltam magam tőle, és megtanultam élvezni, mert zseniális volt a zenéje, jók voltak a karakterek, és azt én is tudtam egy 300 oldalas könyv nem elég 12 részhez. A negyedik évadot nagyon vártam, de olyan nettó hülyeséggel kezdődött, annyira ellene ment mindennek, hogy a 2 rész után feladtam. Végleg. :) Pedig érdekelt, de jobban dühített, mint bármi, szóval lapoztam.

      Az is ;) Laza kis krimilimonádé. :)

      Törlés
    2. Remélem, reea nem haragszik meg, hogy válaszolok a kérdésedre, majd megcáfol vagy megerősít. :) Szerintem az, hogy a sorozat egy idő után, úgy a 4. évad környékétől nyomokban (sem...) tartalmazta a könyveket. Én az utolsó három évadot a nyáron daráltam, és helyenként iszonyat baromság lett. Voltak jó pillanatok, de kevés. A könyveknél valahol 10-nél járok a 13-ból, ezért nem tudom, pontosan mekkora eltérések voltak, de azt mondják, inkább úgy kellene feltenni a kérdész, hogy mennyi volt az egyezés. Merthogy alig van.

      Törlés
    3. aha, sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet.
      én egy ideig lelkesen gyűjtöttem a sorit, csak aztán rájöttem, hogy sose fogom megnézni, mert nem bírom a főszereplő csaj csőrikefejét, úgyhogy töröltem is.
      majd inkább elolvasom apránként.

      Törlés
    4. Kíváncsi avgyok, hogy neked mennyire jönne be. :) Hááát... Anna Paquin jól hozta a déli libácskát, akiről persze kiderül menet közben, hogy nem is annyira liba, de nagyon déli, szóval őt szokni kell. És nyilván az sem vigasztal, hogy könyvben is nagyon hasonló :D

      Törlés
    5. megnéztem a trailert, úgyhogy be kellett szereznem a könyveket is.
      Paquin meg... tényleg jól játszott, és tényleg hasonlított, de hogy is mondjam... a képzeletemben finomabb vonásokkal ruháztam fel. :D

      Törlés
    6. Mh... A könyv teljesen más ám, de örülök, hogy megfertőzhettelek. ;)
      Egy picit én is máshogy képzeltem el, de alapvetően meg voltam vele elégedve. :)

      Törlés