2017. szeptember 12., kedd

Teaser kedd #163


Az a helyzet, hogy eredetileg valami igazán vidám, kacagtató könyvre vágytam. Nehéz volt a választás, mert legyünk őszinték, kevés az igazán szórakoztató darab, aztán némi keresgélés után kézbe is kaptam Bödöcs új könyvét. Úgy két fejezet után rájöttem, ezen én most nem tudok nevetni. Szórakozni sem, ami azt illeti. Viszont az univerzum törvényei alapján köztudott tény, hogy 42, meg az is, az ellentétek, valami belső és perverz vágytól vezérelve vonzták egymást. S pontosan így kötöttem ki a mostani könyvemnél.




De te hoztad a gépet, rendíthetetlen voltál, nem sírtál, úgy csináltál, mintha ez teljesen természetes volna, hogy egy anya kopaszra nyírja a felnőtt lánya fejét. Azt mondtad, milyen szép, különben is sokkal jobb így, mert úgy nézek ki, mint az a híres énekesnő, aki a Nothing compares-t énekelte valamikor a kilencvenes évek elején. 



Szentesi Éva: Hamvaimból



2017. szeptember 3., vasárnap

Jonathan Stroud: The Amulet of Samarkand (Bartimaeus #1)

A Lockwood &Co széria után szinte evidens volt, hogy az író korábbi, világhíres szériájával is meg fogok ismerkedni. Magyarul éppen nem találtam, angolul pedig az a kiadás, amit kerestem, szintén nem volt kapható. Aztán szerencsére találtam egy olyat, aminek a borítójától nem vert ki a frász, és már csak röpke fél év telt el addig, míg kézbe is vettem.

Nathaniel 12 éves, ígéretes varázslótanonc, bár a mestere szerint ostoba, gyenge képességű gyerek. Talán mert ő maga sem áll magasan a ranglétrán, a biztos jövedelem felé terelné a fiút, és bizonyára ez az oka annak is, hogy amikor a gyermeket megalázza néhány kollégája, nem áll ki érte. Nathaniel tehát nem tehet mást, kiáll önmagáért. Kegyetlen büntetésének hála, elveszíti majdnem az összes vigaszt az életéből, ezért bosszút esküszik. Megidézi Bartimaeust, a  rendkívül felvágott nyelvű és pimasz démont, aki elvileg magasan a képességei felett áll, és hozzálát tervének megvalósításába. Fogalma sincs róla, mibe keveredett, hamarosan sokkal nagyobb lesz a tét, mint azt valaha is gondolta. 

2017. augusztus 27., vasárnap

Vegyes felvágott - könyvekről röviden

Január elején egy gyűjtőposzttal kezdtem, és most ismét arra fanyalodom. Mostanában nagyon jól, legalábbis normális tempóban haladok az olvasással, de sajnos az írás már egy más kérdés. Keveset és ritkán, ez lett az új mottó, és bár szeretnék változtatni rajta, már semmiképpen sem tudnám behozni azt eddig felgyűlt elmaradást.

Akadt néhány jó, számos közepes, és egy-két kiemelkedő darab az elmúlt időszakban. Ez utóbbi esetekben fizikai fájdalmat érzek a rövidítés miatt, de legyünk őszinték, nem minden könyvről lehet litániákat zengeni. No meg a kevesebb sokszor több. Ráadásul erősen gyanús, hogy ez egy több körös sorozat lesz.

Ahogy legutóbb, most is változó stílusban, témában olvastam. Lesz itt fantasy, ifjúsági regény és egy kis dráma is. Jóllehet több angolul olvasott könyv került most szórásba, viszont közülük  a legtöbb megjelent magyarul, tehát válogassatok belőle kedvetekre.

2017. augusztus 20., vasárnap

Alan Bradley: Elég már, a csontok suttognak (Flavia de Luce #4 - 5)

Még blogturnés koromban kaptam rá Flavia kalandjaira, és mi sem bizonyítottja jobban a sorozat kiválóságát, hogy már rég kiszálltam, mégis megmaradt bennem a vágy a folytatására. Oké, oké! Készséggel beismerem, le vagyok (khm... voltam) maradva, no de számít az, ha valami jó?! Bea jóvoltából akadtunk újra össze, és ismételten megállapítottam, nekem való, jóféle 9+-os krimi, amit igazán kár lenne kihagyni.

A negyedik és ötödik részt, előzetes szándékom ellenére, meglehetősen közel olvastam egymáshoz, és arra jöttem rá, ha meglenne a hatodik rész, mostanra már azt is kézbe vettem volna. Erről írtam korábban, de számomra az ifjúsági regények a mentsvárat jelentik, azt a védelmi vonalat, ami áthatolhatatlan buborékkén megvéd. És nem szépítem, mostanában görcsösen kapaszkodom azért, hogy a felszínen maradjak. Hogy felkeljek reggelente és bemenjek egyáltalán dolgozni. Ilyenkor pedig olyasmire van szükségem, amit tényleg és teljes szívvel élvezhetek.

2017. július 16., vasárnap

Kondor Vilmos: Budapest noir (Bűnös Budapest #1)

Úgy érzetem, idén túl sok könyvet olvastam angolul - nem tudom miért a 31-ból csak tizenegyet -, ráadásul semmit sem magyar írótól, ami azért szégyen. Így aztán megfogalmazódott a terv, valami magyar, magyarul, és mivel az agyam újabban megint nem, helyesebben még továbbra sem alkalmas szépirodalomhoz, krimiben gondolkodtam. Rég készültem kézbe venni Kondor Vilmos sorozatát. Évek óta porosodott egy könyve a polcomon, ez ellen is tenni kellett valamit, no meg épp jó időpontnak ígérkezett az olvasására is.

1936-ot írunk, Gömbös, a miniszterelnök meghalt. A politikai élet forrong, bár már tudvalevő, ki lesz az utód, minden újságírót ráállítanak a temetésére. Szerencsétlen időpont a halálra, a minden jel szerint zsidó prosti agyonverése semmiféle vízhangot nem kavar, épp ellenkezőleg, mintha soha meg sem történt volna. Gordon bűnügyi zsurnaliszta, a lehető legjobb, és úgy érzi, van itt valami a háttérben, valami, ami miatt megérte gyilkolni, és ami miatt még ő maga is megütheti a bokáját. S ha már senki mást nem érdekel, neki muszáj felgöngyölíteni az ügyet.

2017. június 25., vasárnap

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Megint elvállaltam úgy egy könyvet, hogy fogalmam sem volt arról, miről fog szólni. Nincs ebben semmi meglepő, Gabriel García Márquez neve számomra önmagában elegendő – no és mivel 2014-ben elhunyt, nem várhattam új könyvet sem, de abban biztos voltam, olvasni még nem olvastam, így semmi akadályát nem láttam találkozásunknak.

1957-et írunk, amikor a Szovjetunióban megrendezték a Világifjúsági és diáktalálkozót. A rendezvény tagadhatatlanul azt volt hivatott igazolni, hogy a kommunista barakkban minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen rengeteg újságírót hívtak meg a gigantikus eseményre, és közülük néhányan – a francia Jacquelin, az olasz Franco és a kolumbiai Márquez (aki az 1955-ben megjelent botránykönyve után külföldi tudósítóként dolgozott) – elhatározzák, hogy bekukkantanak a vasfüggöny mögé.

2017. június 20., kedd

Teaser kedd #162


Semmi meglepő sincs a mostani olvasmányomban, már jó ideje Riordan napok/hetek/hónapok követik egymás szoros egymásutánban. Talán mert számomra egyszerűen megunhatatlan, s folyamatosan lobogó lelkesedéssel, határozott gyermeki derűvel merülök a lapok közé, ahol újabb és újabb kalandok várnak. És azt hiszem, jól is van ez így!





I tried to change into a cloud or teleport across the world or do a hundred other things that should have been easy for me, but I just kept falling. 
Is anything sadder than the sound of a god hitting a pile of garbage bags?


Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1) 

2017. június 17., szombat

Rick Riordan: Percy Jackson and the Greek Gods

Ha minden igaz, akkor a múlt héten jött ki A Percy Jackson és görög istenek című könyv a Könnymolyképző gondozásában. Mivel angolul már jó ideje a polcomon csücsült, és egy kedves barátnőm folyamatosan emlegette a várható publikálást, egészen kedvet kaptam hozzá. Nem mintha Rick Riordanhoz külön hangulat kéne. Minden időben, hangulatban, vagy akár nélküle is könnyedén olvasható. Hála annak az univerzumnak, amit ő és az istenek közösen teremtettek.

A tartalom igen egyszerűen összefoglalható, Percy egy kiadó felkérésére a gorög mitológia főbb elemeit és isteneit ismerteti velünk, mégpedig utánozhatatlan, egyedi, csakis rá jellemző stílusban. Hosszasan csűrhetném-csavarhatnám, de erről szól a könyv. És bár a témaválasztás egyenesen adódik azon történetekből, amikben Poszeidón fia ilyen vagy olyan szerepet játszik, azért mégiscsak szokatlan koncepció, hiszen könnyedén elcsúszhatnánk azon a banánhéjon, amin úgy általában a tanárok is el szoktak.

2017. június 13., kedd

Teaser kedd #161


A heti könyvemből, mint annyi másikból előtte - és nem kevésbé utána is -, filmet készítettek. Hogy melyik a jobb, arról lehet vitatkozni, de az igazán különös az, hogy erről a múlthétig nem is tudtam semmit. Viszont mindezek dacára A szoknyás zsaru egy rendkívül bájos kis krimi, néhány édes és érdekes karakterrel, egy gyilkossal és pár hullával fűszerezve. Tökéletes lazító filmélmény. Már csak az a kérdés, milyen lesz a könyv... 




Biztosan az az ökör Bettini fogja átvenni tőle a nyomozást. Persze neki is beletörik majd a bicskája, semmit sem fog kideríteni, viszont csinálja majd a műbalhét, és be nem áll a pofája, hogy jól halad a nyomozás, szorul a hurok, és az ilyen szöveg megnyugtatja a közvéleményt. 


Claude Olivier - Jean-Paul Rouland: Bájos ​hekus

2017. június 11., vasárnap

Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): CSKA

A több különböző, macskát a középpontba állító képregényt magába foglaló kötet a március 19-i képregénybörzén tarolt. Egyből a figyelem középpontjába került, és ahogy másokét, úgy az én érdeklődésemet is felkeltette. Megosztani a lakásunkat ugyanis nem minden esetben egyszerű, elvégre a cicák megjelölik a területüket, és nem árt, ha mindenki az eszébe vési, mi tartózkodunk náluk, nem fordítva – üsse kavics, azért maradhatunk! Komolyan érdekelt, hogy látják ezt a kérdést mások.

Tudtam, hogy antológia, de valamiért úgy gondoltam, egy nagy összefüggő történetet kapok majd – fogalmam sincs, honnan származott ezen hitem –, szorosabb vagy lazább kapcsolódási pontokkal, amire a kiadvány természetesen rácáfolt, de talán jobb is így. Négy fő témára oszlik, az alkotók ezekből, a témákból igyekeztek szemezgetni, és körbejárni azt a misztériumot, ami már az egyiptomiakat is rabul ejtette. A különböző hosszabb-rövidebb képregények más-más stílusban, és különböző megközelítéssel vizsgálják a fejezetcímül is szolgáló olyan négy fő tulajdonságot, amit leginkább a macskáknak tulajdonítunk. A Szeszélyes, a Rejtélyes, a Csacska és a Harcias részek persze nem igazán nyitják fel a szemünket, mutatnak rá új dolgokra, sokszor még valóságosakra sem, de azért szórakoztató módon boncolgatják a kérdést.