2017. december 16., szombat

Charlie N. Holmberg: The Paper Magician (The Paper Magician #1)

A magyarul is megjelent A papírmágus úgy söpört égig az ismerőseimen, mint egy nyári vihar. Látszólag elsöpört mindet, és a nyomában elégedett, mosolygós könyvmolyok maradtak. Szinte mindenki szerette, ami persze mindig gyanús, főleg, ha rólam van szó, mert hát sok esetben kimondott hátrányt jelent mások elégedettsége, pontosítok, tömeges elégedettsége, viszont szinte senki sem állította, hogy tökéletes lenne. Ez tetszett, no meg pont beleillik abbeli tervembe, hogy több női íróval ismerkedem, és megszabadulok azon előítéleteimtől, miszerint kevés nő tud számomra elfogadható fantasyt írni.

Ceony Twill nem akar papírmágus lenni, de úgy tűnik, nem sok választása van. Emery Thane mágus gondjaira bízzák, a probléma csak az, a férfi minden jel szerint teljesen bolond. Ha vonakodva is, de hozzákezd a tanuláshoz, azonban legnagyobb ámulatára sokkal több lehetőség rejlik a papírban, mint gondolta volna. Mire igazán elkezdené élvezni tanulmányait, Thane szívét elrabolják, szó szerint, és mivel mások nem tesznek semmit, nem tehet mást, mint visszaszerezi. Mintha ez ennyire egyszerű lenne. 

2017. december 10., vasárnap

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj

Az órák az egyik kedvenc könyvem, 2002-óta már többször olvastam - bár az igaz, az elmúlt néhány évben betokosodott a polcomon -, így tényleg jó hírként éltem meg, hogy a Jaffa Kiadó újra kiadta Michael Cunningham Pulitzer díjas könyvét, majd aztán folytatja az életművet is. Tizenöt évet vártam egy következő regényre, nem volt nagy idő. Észrevétel szökkent el, ahogy az a másfél-két nap is, míg a végére értem.

Peter, a negyvenes éveinek elején járó műkereskedő, feleségével, Rebeccával él egy kényelmesnek nevezhető házasságban. Ha néha fel is vetődik, jó-e így, a napi, heti, havi rutin továbblöki a lendületet vesztett életet. Minden elfogadhatónak tűnik, egészen addig, míg meg nem érkezik felesége sokkal fiatalabb, útkereső, drogról leszokott öccse. Ethan, akit családja csak Balunak hív, fiatal, elbájoló, igazi életművész, szenvedélyét maga mögött hagyva keresi az életcélját,  felelősség nélkül, szabadon. 

2017. november 19., vasárnap

Finomfőzelék - könyvekről röviden #5

Az az igazság, hogy elkezdtem élvezni a gyűjtő posztokat. Határozottan kényelmesek, amikor nincs időm, esetleg lehetőségem írni, vagy amikor konkrét véleményem van valamiről, azonban nagyon nehezen írnék róla egy normál posztot. Akad ilyen regény - kettő is - az alábbi listában. Egy idő után azt vettem észre, hogy adott mű csak indok arra, hogy egy személyesebb történeten merengjek. Valamin, ami velem vagy a környezetemben történt, azonban nagyon mélyen megérintett. Mivel terápiás íráshoz most nincs kedvem, mindenki jól jár ezzel a megoldással.

Kér magyar - ráadásul az egyik magyar írótól  - és két angol nyelvű regényt hoztam, de ez utóbbiból ez első kapható idehaza is. És ha már statisztika, a nemek aránya írók tekintetében egálban van. Új kihívásként olyan írónőket keresek, akiket korábban nem ismertem, azaz eddig nem csalódtam bennük. Nem akarok stílust megkötni, minden formában jöhetnek, és bár lehetne YA - young adult: 13-18, vagy NA - new adult: 19-30, és a kedvencem MG - middle grade: 8-12 -, de egyikben sem keresek háromszögeket, dísztópiát és töménytelen szexet sem. Amivel a YA és NA csoport 90%-a úgy ahogy van ki is esett, tehát ezek a korcsoportos regények nem nekem szólnak. A helyzet nem reménytelen, viszont nem is könnyű. Majd kiderül, mi lesz, mert én nem adom fel!

2017. november 12., vasárnap

Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1)

Riordanban még sosem csalódtam, de az is biztos, lassan lehetetlenség vele lépést tartani. Átlagosan félévente jön egy új könyve, és persze egyből sosem tudom megvenne, mert bár gyönyörűek, kemény fedelesek, meg minden, de piszkosul drágák is. Szóval újabb hat hónapot várok az olcsóbb kiadásra, amit rendszerint akkor veszek a kezembe, mikor a következő rész is megjelent. Nos vagy az aktuális, vagy a párhuzamos szériából. Hát élet ez?!

Zeusz sértve érzi magát Apollón miatt, aki nem jövendölt, jelezte előre a veszélyt, és inkább elvonult, hogy ne hasadjon meg a tudta. Persze mikor a nagy csatára sor került, kötelességszerűen jelentkezik a harcra, de addigra már némileg késő. A sértés megesett, és ahogy korábban, úgy ezúttal is megbüntetik feladataink elhanyagolásáért. Villámló apja tinként a földre veti, ahova meg is érkezik, nem olyan előkelő módon, a szemétkonténerben landolva. Hozzá kell szokjon, hogy emberré vált, és jóllehet öt perc után talál magának valakit, akit szolgálhat, mégiscsak segítségre van szüksége, hogy eljusson a Félvér Táborba. Az egyetlen logikus megoldást választva meglátogatja Percy Jacksont, aki fura mód nincs elájulva a kegytől...

2017. október 23., hétfő

Egyesítve - könyvekről röviden #4

Próbálom behozni az elmaradásomat, de nem vagyok könnyű helyzetben. A tavalyi, kínkeservvel összehozott 35 könyvel szemben már 43 olvasottnál tartok, és korai lenne elkiabálni, mégis elkezdtem hinni abban, hogy talán összejöhet egy ötvenes is. Persze ez semmi a néhány évvel ezelőtti 100-150 könyvhöz képest, ellenben határozott fejlődés.
A heti merítésben, nem meglepő, de kizárólag fantasyk kaptak helyet - leginkább urban -,  amik fura módon különböző színeit hozzák ugyanazon stílusnak. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az összeset angolul olvastam, de a négy kötetből kettő kapható magyarul is. Három íróra vetül a reflektorfény, viszont csupán egy férfi van a sorban, és ez azért fura, mert talán 4-5 írónőt tudnék megnevezni, akik igazi kedvencek. S mivel férfiakból azért ennél jelentősebb magasabb a szám, éljen az írók egyenjogúsága! Ti pedig válogassatok kedvetekre.

2017. október 21., szombat

J. M. Gulvin: Hosszú számolás (John Q #1)

Nem nagy titok, de egyszerűen imádom a krimiket, és ha már krimik, akkor a hangulatos, talán kicsit lassabban csordogáló, „lábmunkát igénylő” darabokat élvezem igazán. Ahol a sztori szépen építi magát, és nem guglizza ki senki sem a perdöntő bizonyítékokat, ahogy nyuszikat sem rántanak elő a kalapból. Az agy szedegeti a földre hullott mozaikokat, és próbálja szépen a helyükre illeszteni azokat. Szerencsémre épp ilyennek ígérkezett J. M. Gulvin új szériájának bevezető darabja.

A vietnámi háború gőz erővel robog, az országban egymást érik a háborúellenes tüntetések, ezért a létező összes rendvédelmi erőt a várható vagy aktuális zavargások helyszínére vezérlik. Így esik, hogy amikor egy rendőrt félig agyonvernek a saját gumibotjával Winfieldben, ami bőven túl van az államhatáron, Texasból küldenek rangert. John Q. az odavezető úton belebotlik egy állítólagos öngyilkosságba. A nyomokat figyelembe véve azonban úgy véli, gyilkosság történt. Hamarosan azon kapja magát, hogy üldözi a rendőr támadóját, aki elvakult ámokfutásában hullákat hagy maga mögött, ugyanakkor szívén viseli az „öngyilkos” ügyét is, akinek a fia, Isaac nem rég tért haza Vietnámból arra a hírre, hogy az apja halott, a fivére pedig eltűnt. Sok feldolgozandó hír egy napra...

2017. október 15., vasárnap

Összevontan - könyvekről röviden #3

Egy újabb gyűjtő poszt, mivel ezt az elmaradást már soha, de valószínűleg soha nem tudom behozni. No meg, jelenleg a kissé szétszórt és botorka állapotomban olyan 1-2 hét alatt csak megírok egy ilyen posztot. Minden más, ha nem is esélytelen, de kisebb százalékban játszik.
A jelenlegi szórásban sci-fik és fantasyk kerültek terítékre. Ezúttal egy angol és három magyar olvasmányt hoztam. A különlegességük, hogy minden darab egy sorozat része, és elképesztően kellemes olvasmány.

2017. október 7., szombat

A hűség ára


Lehunyta szemét, és megelevenedett minden, amit eddig teljes erejével próbált elnyomni. Látta katonáinak haláltusáját, s hallotta fájdalmas kiáltásaikat. A zajt többé már a feltámadó szél hangja sem volt képes elnyomni. Hogyan tehetné, mikor kizárólag a fejében szólt.
Az emberek arca bezárult, csupán szemük árulkodott hitükről, miszerint itt fognak meghalni. Mégsem menekültek. Persze nincs hová menni, ha a kapu kint nem is tarthatnak senkit, legalábbis nem örökké, bentről egyelőre lehetetlen a távozás. Ide szegezte őket valami különös keveréke a hűségnek, kitartásnak és reménytelenségnek. Lenézett és ismét megállapította, a várárok semmilyen védelmet nem nyújt. Temérdek halott hevert benne, üveges szemekkel az eget kémlelve. A láthatárt rég kitöltötték a létrások, azok az átkozott, égig nyúló létrák, amik mögött lomhán gurult két kőhajító.

2017. október 1., vasárnap

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Amikor hazavittem magammal, arra gondoltam, talán be kéne fejeznem olyan könyvek kérését, amikről nem tudok semmit... Az a helyzet, hogy Pajtim Statovci könyve már a második a sorban azok között, amiket csak azért vállaltam be, mert megtetszett a borítójuk, és ez kiváló mentséggel szolgált arra, hogy kicsit kikukkantsak a komfortzónámat gondosan ölelő falak mögül. Nem tudtam, miért ez a könyv, igazán érthetetlen, biztos azok a sárga macskaszemek csalogattak, és hagytam magam.

A történet két egymástól térben és időben eltérő szálon fut. Az egyikben Bekim útját követjük nyomon húszas éveinek elején Helsinkiben. Élete a folyamatos útkeresésről szól: meleg, halk szavú, születésétől magányos lélek, de valahogy mégis szeret idegen macskákkal ismerkedni. Viszont nem áll meg az ismerkedésnél, haza is visz egy kis bundást. A gyönyörű és ravasz kandúr lassan eluralkodik valóságán, és folyton többet követel annál, mint amit adni képes. A második történetben 1980-ban járunk, Koszovóban, ahol Emine készül az esküvőjére. A kérő családja dolgos, szorgos, jómódú; elhalmozzák őt és családját eljegyzési ajándékokkal, ékszerekkel, drága ruhákkal. Jövendőbelije tanult, több nyelven beszél, és kimondottan jóképű. Bármennyire fél az ismeretlentől, apja meg van győződve arról, boldog élete lesz, hiszen jövendőbeli vejére jól kereső állás, valamint fényes karrier vár, így nincs, bár nem is lehet ellenvetése.

2017. szeptember 23., szombat

A könyvmoly esete a bizonyossággal






















Van valami végleges és felfoghatatlan a kijelentés bizonyosságában. Megtörtént, kimondták! Eddig is sejtetted, most csak annyi változott, hogy tudod is; és elkezdődik egy egészen másfajta tánc, amit ezúttal kizárólag magaddal lejtesz. A szíved, mint egy ötéves gyerek, pánikba esik, aztán szakadatlan önti feléd kétségeit, te meg csak állsz, és vonogatod a vállad: Fogalmam sincs! Ne kérdezz, nem tudom!