Az utóbbi években gyakorlatilag a
tartalom ismerete nélkül mondok igent Vámos Miklós könyveire.
Eljutottam ugyanis arra az olvasói álláspontra, hogy számomra mindegy miről ír,
biztosan szeretni fogom – ha másért nem, hát azért, ahogyan ír. Azért ennél a
könyvnél, őszintén megvallva, először rezgett a léc…
Aligha akad ember, aki ne ismerné
a The Beatles számait, és aligha akad bárki is, aki ne tudna közülük
néhányat eldúdolni. Az átkosban ilyesmit hallgatni talán sikk volt, de koránt
sem veszélytelen, a nyugati dekadenciát megtestesítő gombafrizurások ugyanis
csak a fiatalság körében voltak népszerűek, az idősebbek veszélyt láttak
bennük, és az őket körülvevő jelenségben. Bomlasztónak és erkölcstelennek
titulálták, így aztán vonzónak tűntek a Szabad Európa Rádión, szigorúan
titokban nevelkedett közönségnek. Tehát a cím alapján egy korrajzra, és
számtalan bulizós sztorira számítottam, ám az elvárások sokszor nem találkoznak
a realitásokkal. Azt késséggel elismerem, mindezek megjelentek ebben a
könyvben, de akad más is: valami, amire nem készültem fel.