Hát eljött ez a pillanat is. Végre elkezdtem olvasni Dexter barátunk hetedik kalandját, és szinte azonnal csodás hatással volt rám. Már öt oldal után mosolyogtam, tíz után hangosan nevettem, és szinte könnyes meghatottsággal üdvözöltem a drága sorozatgyilkosunk szarkasztikus humorát. Mostanában sikerült jó könyveket kifognom, tényleg élveztem az elmúlt heteket, de nem tudtam, mi hiányzik addig, amíg kézbe nem vettem széria következő kötetét.
Ami tuti, hogy a sorozattal ellentétben a könyvek elvileg még folytatódnak, bár Lindsay nem töri össze magát, hogy egy évben két könyvet is kidobjon. Szerencsés eset, hacsak egy évet kell rá várni, de ugye kettő az átlagos.
Mindenesetre nagyon biztató, hogy az Agave honlapján tálunk olyan részeket is, amik jelenleg nem kaphatóak és a legtöbbet már újranyomták. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy nem áll szándékukba elkaszálni az aranytojást tojó tyúkot.
A bejárati ajtó mögötti tér zsúfolttá vált három magas oszlopnyi kartondoboztól, amelyek reggel még nem voltak ott, és ki kellett tekernem magam mellettük, hogy be tudjam csukni az ajtót.
Azok, akik ismernek, elmondhatói, hogy én egy finom és türelmes ember vagyok, de nemzetünk csodás financiális rendszerével folytatott epikus küzdelmünk során több olyan pillanat is akadt, amikor sajgó vágy árasztott el, hogy bepakoljak pár tekercs szigetelőszalagot és egy filézőkét egy kistáskába, és közvetlenebb módszerekkel oldjam meg kommunikációs problémáinkat.
Jeff Lindsay: Dexter és a végső vágás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése