2013. augusztus 18., vasárnap

Motiváció, mert meg tudod csinálni (Variálós vasárnap #7)


















Mostanában nagyon divatosak a motivációs trénerek, akik azt mondják nekünk: Meg tudod csinálni! Fel nem foghatom, emberek milliói miért költenek ilyen könyvekre, vagy fizetnek egy-egy előadásárt komplett vagyonokat. Az önbizalom építhető, méghozzá igen könnyedén, csak a szemünket kell nyitva tartanunk hozzá. Azért ez nem olyan nehéz! Vagy mégis?
Néhány embernek szüksége van arra, hogy a nyilvánvalót nyomják az arcába, mert senki sem olyan vak, mint az ember maga, amikor nem akar valamiről tudomást venni. Lehet ez kapcsolati vagy munkahelyi probléma, önértékelési válság, evési rendellenességek, vagy bármilyen más zavar az erőben.

Amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtem Agykontrollozni, engem is hasonló okok vezettek. Szükségem volt segítségre, hogy megbirkózzam azokkal az évekkel, amiket ugyan már letudtam, de még mindig kísértettek. Egyenesbe kellett hoznom az életemet és muszáj volt szembenéznem önmagammal.

Nem gondoltam, hogy egy orvos sokat tehet értem, és ez a hitem onnan fakadt, hogy 22 évesen, amikor először kezdődtek az alvászavaraim és tikkelni kezdett a szemem is, a háziorvosom elbeszélgetett velem és azt mondat: "Nagyon fiatal ahhoz, hogy felírjak egy marék altatót. Nem szabad rászoknia, az nem segít. Tessék megoldani a problémáit!"

Ültem ott bambán, és nem tudtam feldolgozni az élményt. Haragudtam az orvosomra, pedig utólag kiderült, többet tett értem, mint bárki más tehetett volna. Persze ettől még nem oldódtak meg a gondjaim, de vettem gyógynövény tablettákat, amik segítettek aludni, csak nem ütöttek ki és nem tompítottak el. Képes voltam szembenézni az életemmel. Egy részével legalábbis.
Hat évig tartott, mire teljesen megértettem mi a probléma forrása, és aztán rátaláltam az Agykontrollra, ami segített feldolgozni is.
Mostanában nincsenek már ilyen problémáim, igyekszem őszinte lenni önmagamhoz, de mindig van néhány ember, aki segít, pedig nem is ez a szakmájuk. Hétköznapi hősök, aki talán nem váltották meg a világot, de rámutatnak valamire, ami fontos.



Neil Hilborn versének a címe: OCD. Ez nem mást, mint a obszesszív-kompulzív megbetegedés, más szóval kényszerbetegség, amit a legtöbben talán Mr. Monk miatt ismernek. Ez az, ami miatt kényszeresen ismétel az ember folyamatokat.

Neil Hilborn: OCD *

Az első alkalommal, mikor megláttam őt…
A fejemben minden elcsendesedett.
Minden kis rándulás, a folyton erősödő képek csak úgy eltűntek.
Ha obszesszív-kompulzív megbetegedésben szenvedsz, nem igazán vannak csendes pillanataid.
Még az ágyban is arra gondolok:
Bezártam az ajtót? Igen.
Megmostam kezem? Igen.
Bezártam az ajtót? Igen.
Megmostam a kezem? Igen!
De amikor megláttam, az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam, az ajka hajszálvékony íve…
Vagy a szempilla az arcán…
A szempilla az arcán;
a szempilla az arcán…
Tudtam, hogy beszélnem kell vele.
Harminc másodperc alatt hatszor hívtam el.
Igent mondott a harmadik után, de egyik kérdést sem érzetem tökéletesének, így muszáj volt folytatnom.
Az első randinkon több időt töltöttem azzal, hogy szín szerit válogassam szét az ételt, mint ameddig ettem, vagy amennyit kurvára beszélgettem vele…
De szerette.
Szerette, hogy búcsúzóként megcsókoltam tizenhatszor, vagy huszonnégyszer, ha szerda volt. 
Szerette, hogy egy örökkévalóságig tart, míg hazasétálok, annyi repedés van a járdánkon.
Amikor összeköltöztünk, azt mondta, hogy biztonságban érzi magát, mert soha senki nem fog kirabolni minket, amiért kétségkívül bezártam az ajtót. Tizennyolc alkalommal.
Folyton a száját néztem, amikor beszélt…
amikor beszélt;
amikor beszélt;
amikor beszélt;
amikor beszélt.
Amikor azt mondta, szeret, a szája felfelé görbült.
Éjszaka feküdt az ágyban és nézte, ahogy eloltom az összes lámpát. És fel, és le, és fel, és le,
és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le, és fel, és le.
Behunyta a szemét és elképzelte, ahogy a nappalok és az éjszakák tovaszaladnak.

Egy reggel elkezdtem csókolgatni búcsúzol, de csak úgy elment, mert elkésik miattam a munkából…
Amikor megálltam egy járda repedésénél, csak úgy tovább sétált…
Amikor azt mondta, szeret, a szája egyenes vonalat mutatott.
Azt mondta, túl sok időt veszek el az életéből.
A múlthéten már az anyjánál aludt.
Azt mondta, sosem szabadott volna hagynia, hogy beleszeressek, ez az egész csak egy tévedés, de…
Hogyan lehetne tévedés az, hogy nem kellett kezet mosnom miután megérintettem?!
A szerelem nem tévedés, és belehalok, hogy ő a háta mögött hagyhatja, miközben én nem!
Én nem… én nem mehetek és kereshetek mást, mert csak rá gondolok.
Rendszerint amikor egy megszállottság maga alá gyűr, baktériumokat látok a bőröm alá kúszni.
Látom magamat, ahogy egy végtelen számú kocsisor összezúz.
És ő volt az első csodálatos dolog, ami a földön tartott.
Minden reggel úgy akarok felébredni, hogy arra gondolok, miként fogja a kormányt…
Hogyan fordítja el a zuhany csapját, mintha széfet nyitna ki.
Hogyan fújja el a gyertyát;
fújja el a gyertyát;
fújja el a gyertyát;
fújja el a gyertyát;
fújja el a gyertyát;
fújja el a…
Most csak arra tudok gondolni, ki az, aki megcsókolja.
Nem kapok levegőt, mert a srác csak egyszer csókolja meg… és nem érdekes, hogy tökéletes legyen!
Olyan nagyon vissza akarom kapni…
hogy nem zártam be az ajtót.
És égve hagytam a lámpát.

Neil valóban OCD-ben szenved, bár az elmúlt években komoly és intenzív terápiák sorát csinálta végig, így csökkentek a tünetek, viszont a verset két évvel ezelőtt írta, az akkori szakítása után. A kérdéses lány hallotta, ami miatt újra összejöttek. Majd szakítottak, majd megint összejöttek, majd megint szakítottak pár alakalommal, mire a Hilborn végleg kiszállt a kapcsolatból. De a mód, ahogy előadja, ahogy megírta engem arra késztet, hogy azt mondjam: ha ő nyitva tudja hagyni az ajtót, akkor én is megtudom csinálni ezt vagy azt. 
Ennyire egyszerű.

* A fordítás saját munka. Ha gondotok akad vele, teljes lelki nyugalommal szidhattok miatta.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...