Jeaniene Frost: Twice Tempted (Night Prince#2)

Az én kis guilty pleasure kategóriám második kötete március 26-án jelent meg, és már 27-én a kezembe is kaptam. Várnia kellett kicsit, hiszen Jorg is épp aznap kopogtatott, de végül még azon a héten szombaton egymásra találtunk. Én reggel ötkor feküdtem le, akkor még hatvan oldal volt hátra a könyvből. Nem is értem minek éreztem szükségét az alvásnak, mert ahogy felpattant a szemhéjam, máris érte nyúltam.

Leila képességei még nem tértek vissza, Vlad pedig kissé tartózkodó vele. Mivel szerelmes, épp azt teszi, amit nem akart, számon kér. Valahogy elbeszélnek, vagy nem beszélnek, egymás mellett, aminek a végén Leila inkább elhagyja a tüzes kedvű kedvesét, és visszatér a régi életébe. Valakinek azonban nem tetszik, hogy még életben van, és mindent megtesz annak érdekében, hogy kiköszörülje a csorbát.

Leila hamarosan az életéért fut, amiben segítségére van Maximus. Nem tudják, ki a merénylő, de Vlad is szóba kerül, mint lehetséges elkövető. A büszkesége ugyanis igencsak megsínylette a nő távozását, de hogy ez elégséges indítéknak, az persze kérdéses. Leila kétségek között vergődik, nem tudja, hogy kinek higgyen, az álmaiban azonban akaratlanul is visszatér Vlad Drǎculea Tepeshez.

Az első bekezdésből bizonyára mindenkinek kitűnik, hogy rajongó vagyok, és nagyon vártam ezt a könyvet. Vlad ugyanis a kedvencem, és persze örülök, hogy párt talál, meg minden, de ez a rész tagadhatatlanul gyengébbre sikerült az elsőnél.

Nehéz lenne megfogalmaznom az aggályaimat, de ezek közül magasan vezet Leila nyafogása a regény feléig. A nem megbeszélés, és az eből fakadó félreértés B kategóriás ponyvás húzás, és ez fáj. Maximust megint csak sajnálom, de húzzon már a balfenékre! Nem értem, komolyan fel nem foghatom, miért kell mindig egy harmadiknak belekerülni a képbe. Mintha egy kapcsolat nem lehetne éppen elég bonyolult enélkül is! Uff!

Fárasztanak az olcsó húzások, az elcsépelt válaszok. Én ezeket a könyveket azért olvasom, hogy szórakoztassanak. Márpedig Vlad kegyetlen és szarkasztikus egyénisége szórakoztat, szóval jó lenne belőle többet kapni. Lehetne, hogy egyszer az ő szemén át láthassunk egy klassz kis karóbahúzást? Légyszi, légyszi, légyszi! De persze erre nem a válasz.

Szóval az elején nem tetszett a nyavalygás, aztán utáltam, hogy különmennek és zavart a harmadik fél jelenléte is. Majd hirtelen Vlad visszakerült a játszmába, és a dolgok onnan egyre jobban és jobban mentek. A karóbahúzó szívszerelemes ugyanis továbbra sem mond le a hobbijáról, változatlanul egy szemtelen dög, pimasz fráter és szexisten keveréke. Némely beszólásán percekig vihogtam, miközben Leila karaktere is kezdett egyre elviselhetőbbé válni.

A hirtelen romantikázás és a szexjelenetek egy kicsit nekem megint soknak bizonyultak, bár azt el kell ismernem, hogy arányaimban és összességében mindkettő 5% környékén maradt. Viszont valahogy jobban kedvelem a történeteket, ha kevesebb bennük a pajzán vámpír, és ezzel egyenesarányban nő a szarkasztikus, rohadék vérszívó arány. Nevezzetek érte perverzen, de nem vágyom igazán perverzióra.

Azt már többször kifejtettem, hogy dacára a sorozat szórakoztató hatásának, én nem álmodozom ilyen pasikról, nem akarom véremet adni egyiknek sem, és köszönöm szépen, eléldegélnék, amíg el nem jön az időm. Viszont itt igenis szeretem a történetet, mert az legalább van, a karaktereket, mert erősek és fejlődnek,  és bár nem szeretem a sablonokat, de minden azért nem lehet tökéletes.

Mondjuk a nagy egymásra találással véleményem szerint Frost várhatott volna a harmadik kötetig, de tény, hogy ahogyan az események pörögnek, az szédítő.

Már csak néhány óhajom maradt. Egy, szeretném, ha Leila papája összejönne Cat mamájával, mert úgy hiszem igazán szép, ámbátor utálkozó párt alkotnának; és kettő, ami végül is az elsőből fakad, járjanak egymáshoz családlátogatásra. Vlad és Bones együtt, egy asztalnál valami csoda lenne. Nekünk. A hölgyeiknek nem annyira, de mindent a kedves olvasóért.

Valamikor még idén év végén érkezik nekünk egy újabb, immáron hetedik Cat & Bones, és talán jövőre a trilógia harmadik kötete is. A jó hír, hogy Frost fontolgatja egy Ian könyv megírását is, azonban a karakter miatt az ő párja nem lehet gyengébb, csakis erősebb nála. Tehát nem Justina, Cat bájos mamája lesz az. Ezzel pedig megnyílt a lehetőség az egyes pont felé. Sajnos a dátumról semmit sem lehet tudni. Mindenesetre várom lelkesen.

A könyv különben jól nyitott. Már az első napokban számos listán egyből a 5-9. helyet foglalta el, ami a telített piacot figyelembe véve nem rossz teljesítmény. Főleg, hogy az igazi roham majd csak azután kezdődött. Ennek ellenére ez a könyv, főleg az első fele miatt, bizony gyengébbre sikerült, és ez meglátszik az én pontjaimon is. Mindenesetre még mindig érdekes, Vlad meg ugye Vlad. Az elvarratlan szálak továbbra is kecsegtetőek, ezért aztán senki ne adja fel. Érdemes belevágni  a kalandba.

8/10