2017. május 14., vasárnap

Artúr és a galaxis - filmekről röviden


























Két filmtől hangos most minden, az egyik az Arthur király - A kard legendája, és a második A galaxis őrzői vol. 2. Mindkettőt megnéztem, és természetesen nem is én lennék, ha nem lenne róluk véleményem. Mint korábban is annyiszor, talán most sem egyezik meg a tömegekkel, de azt hiszem, hogy épp ezért szerettek. Vagy nem?!

Arthur király - A kard legendája

Már az első trailer érkezésekor volt bennem valami felemás érzés. Nem voltam biztos abban, hogy ez az én filmem, no de Artúr mondakör és Guy Ritchie, szóval nem sokáig vacilláltam. Beültünk rá, és a végén ugyanolyan kérdéseim voltak, mint az elején, mert még most sem tudom, nekem szánták-e.

Artúr, apja és anyja halála után a zsúfolt Londiniumban köt ki, ahol egy piros lámpás ház fogadja kegyeibe. A kisfiút hajtja nyughatatlan vére, egyre feljebb és feljebb mászik az alvilági ranglétrán, míg nagybátyja Vortigern a varázs tornyát építi egyre magasabbra a polgárok hátán állva. Mindkét oldal, gyakran erőszakkal fertőződött nyugodt életét borítja fel Uther kardjának, az Excaliburnak ismételt felbukkanása. Már csak az a kérdés, készen állnak-e sorsuk beteljesítésére. 

Nem tudom, mit mondhatnék... Nyomokban tartalmazta a mondakört is. Ritchie-hez méltó zseniális zenével, rángó, ide oda svenkelő kamerával, szép vágással, csodás díszletekkel, kreatív forgatókönyvvel, szuper színészekkel, pörgő akciójelenetekkel tűzdelt és mégis... Valami hiányzik, leginkább a varázslat. Az a mitikus mágia, ami a mondakör sajátja, amitől újra meg újra képes vagyok megnézni, mert magával ragad. Elég, ha fél szemmel a szereposztásra pislantotok, és kiderül, hogy egy fél Merlin nem sok, annyi sem volt benne. Eleve már a gengszter Artúr is igen merész újítás, de ez még működött, csakhogy az akciók nem kárpótolnak az elveszett bűbájért.

A derék rendező és csapata nem ért a varázslathoz, minden, amit használtak nagy volt, erős, gigantikus, erőszakos, látványos, de nem igézet meg, és ez fáj. Ha pedig egyszer csak kiderül, hogy ki és mi Merlin, és az a szereplő lép elő eme köntösben, akire most gondolok, akkor még inkább értetlen leszek. Ahhoz ugyanis kell majd egy folytatás, pedig ez az egy is sok volt.

Egyszer nézhető, tökéletesen szórakoztató darab, ha Guy Ritchie-s akciót kerestek, de Artúrnak biza harmatgyenge, és én a kettő elegyére vártam. Titkon azt reméltem, úgy újítják meg a történetet, ahogy az mondjuk Serlockkal esett, felnagyítva a soha ki nem domborított, ellenben írásban létező függéseit, szokásait. Próbálkozásnak jó ugyan, de Artúr túl nagy falatnak bizonyult. Az zenével megtámogatott színészi játékok ellenére is végig kicsit üres maradt. Ezerrel pörgött, de a varázslat nem a tempón múlik, és nálam ez most sajnos nem ütött.

7/10



A galaxis őrzői vol. 2

Azt írták róla, jobb volt, mint az első rész. Azt is, hogy elképesztően tökéletes. Nos, rég várok egy jó folytatásra, s mivel az első rész megunhatatlan, várakozva ültem be a moziba, hogy vajon érzem-e majd ugyanazt a tűzet, hogy szeretem-e majd annyira, mint az elsőt.

A csapattá kovácsolódott Galaxis őrzői egyik utolsó munkája során némi probléma adódik, és hamarosan már az életükért futnak. A konfliktus forrása néhány ellopott ellem, amik, hogy, hogy nem, Mordály tenyeréhez ragadtak. Ez érezhető feszültséget szül a csapat tagjai között, és nem nyugodnak le a kedélyek igazából akkor sem, mikor Quill apja is bekopogtat a rendkívüli módon összetört űrhajójuk ajtaján. 

Azt azért, nem mondanám, hogy jobb, mint az első. Másmilyen. Látványos, továbbra is kitűnő zenével, elképesztő poénokkal és rekord számú plusz jelenettel  -  az utolsó pillanatig maradjatok a széketekben. A forgatókönyv azonban számomra aprócskát szétesett, egyértelműen az Infinity Warra készülünk.  Sok poén kiderült az előzetesekből, és  bár akadtak még bőven ott, ahonnan jöttek, valahogy nézés közben az egész olyan ismerősnek tűnt.

Nem akartak 19-re lapot húzni, biztosra mentek, ami ezúttal is elegendő volt, hiszen kitűnően szórakoztunk, látvány, humor, akció tökéletes elegye, de nem fogom annyiszor újranézni, mint az első részt. Nem azért, mert elmúlt az újdonág varázsa, hanem mert mindent átadott első nézésre is, amit adhatott. Több egyszerűen nincs benne. De az igaz, hogy amit adott, az megérte a jegyre kiadott pénzt. Kár lenne kihagyni.

9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése