2017. január 26., csütörtök

Evelyn Grill: A gyűjtő

Már nem tudnám megmondani mikor, az biztos, hogy évekkel ezelőtt ajánlotta Pupi A gyűjtőt, és bár egy akcióban szinte egyből beszereztem, csak 2017 hozta meg a kézbevételét is.

Alfred Tähweig szenvedélyesen gyűjtöget, nagyjából mindent, ami másnak szemét. Neki igazi kincs, és ennek érdekében kukákban turkál, az utcán szedeget, egyre lepusztultabb és elhanyagoltabb külsejével zavarba hozza barátait, akikkel minden pénteken együtt vacsorázik.

Mind minden normális betübanger, magam is gyűjtögetek, igaz, csak könyveket, de meg tudom érteni a szenvedélyt, legalábbis egy bizonyos fokig. Alfred azonban túlmegy miden határon, kimeríti a kényszeres gyűjtögető fogalmát. Minden jel szerint beteg, amit a környezte világosan lát, de az sem tagadható, ahogy kezelnék a problémát, eleve sikertelenségre van ítélve. No meg egy hangyányit helytelen is.

A téma tipikus példája annak, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal ban kikövezve. Alfred gazdag, temérdek pénzt örökölt a szüleitől, és ezt a pénzt arra használja, hogy városszerte pincéket béreljen, ahol - miután lakását és a pincéjét már rég kinőtte - az utcán lelt kincseit tárolja. A minden jel szerinti furcsa gyerek, különös fiatal felnőtté cseperedett, és az egyetem alatt végleg megpattan benne valami. Életét végigkíséri a segíteni szándékozók téves próbálkozása, amiből köszöni szépen, ő nem kér.

Ami a barátait illeti... nos, nem nevezhetőek igazán jó barátoknak. Valamilyen nosztalgikus okból, vélt kötelességtudatból, esetleg szenvedélyes jó akarásból, no meg furcsa ámulatból megtűrik maguk között. Önmaguknak sokszor be sem vallják azt, amilyen kényelmetlenséggel szégyellik, és mi tagadás, ezen nem is csodálkozik senki. Alfred maga is tisztában van a helyzetével, és bár eljár a pénteki vacsorákra, igénytelensége épp annyira megnyilvánul az öltözködésén, mint a többikhez kötődő kapcsolatában.

Időről időre kitúr a szemétből valamit egy-egy asztaltársásának, amit aztán az illető vagy elfogad, vagy nem, de a vége mindig ugyanaz. Ösztönösen tartózkodik ezektől a barátoktól, meghallgatja a tanácsaikat, de gyűjtögető szenvedélye sokkal többet ér számára mint egy új mosoly a fogorvostól. És hát micsoda barátok! Egy szociálpszichológus, aki már-már küldetésének tekinti Alfred megmentését, erőszakosan jobbá akarja tenni az életét, figyelmen kívül hagyva ama egyszerű tényt, hogy az érintett így boldog. A bizonytalan professzor, aki inkább Alfred apjának tartozik barátsággal, mint a fiának, és aki gyakorlatilag kiárulja barátját az írónő élettársa számára. A volt pszichológus, aki már mint művész, nem törődik az emberrel, csak az alkotás számít, mindegy milyen áron. S persze akadnak még páran, akik az évek alatt csapódtak a társasághoz.

Ahogy az idő halad, és Alfred állapota romlik, úgy terelődik egyre több beszélgetés rá, és érzik a szükségességét a változásnak. Közben a férfi sosem látott ismeretet is begyűjt, egy alárendelt segítőt, aki felett életében először ő gyakorol hatalmat, aki felnéz rá, nem ítéli el, és segíti miden törekvésében.
Középpontban ugyan a gyűjtögető áll, de épp annyira fontos minden barátja, akik pörére vetkőzve feszengenek a reflektorfényben, csak azáltal, ahogyan a megváltás kérdéséhez ragaszkodnak. Érdekeik és érdemeik egyaránt róhatóak fel vétkükül és erényükül is, hiszen ki nem tartaná örültnek, hogy szeméthegyek közt élő, egyébiránt tehetős barátjuk időtlen idő óta nem aludt az ágyában, vagy hogy csótányra vadászik a dobozkupacok között.

Olvasás közben felfordult néha a gyomrom - túl élénk a képzeletem, és volt egy ilyen szomszédom, akiről nem akarok mesélni -, s felötlött bennem az is, vajon mit érezhetnek közben a többiek. Alfred barátai mennyire viszolyognak, hogy van étvágyuk, amikor vele ülnek egy asztalhoz?

Evelyn Grill történetében tökéles éleslátással kidolgozott karakterek kelnek életre, megismertetve, feltárva magukat nekünk. Egészen magával ragadó, tárgyilagos stílusban íródott regény, helyet hagy az elmének, hogy maga elé idézze az elképzelhetetlent. Furcsa feltárása annak a valóságnak, amit mind csak fikcióként szeretnénk ismerni, és ami még ha elborzaszt is, görbe tükrével sokat taníthat álszentségről, önámításról és a boldogság viszonylagosságáról is.

9/10

Magyar kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Fordította: Murányi Beatrix

7 megjegyzés:

  1. Annyira örülök, hogy kézbe vetted, elolvastad! Én hat évvel ezelőtt olvastam, jó rég volt! Azóta veled együtt már 3 embernek ajánlottam, és mindenkinek bejött, ez olyan jó érzés. :)
    Nagyon tetszett, ahogy írtál róla. És valóban pont olyan fontosak a barátok avagy inkább "barátok" a könyvben, mint a főszereplő Alfred. Nem is tudom, hogy képzelhették, hogy ők tündökölnek majd így megmentőként...

    A beszélő nevekhez mit szóltál?

    VálaszTörlés
  2. Kellett rá várni, nem mondom, de csak eljutottam eddig. Látod, érdemes volt, ajánlhatsz mást is, újabb néhány év múlva majd írok is róla... :)
    Az emberek csak magukból indulnak ki, fel nem foghatják, hogy ami nekik jó, nem biztos, hogy másnak is az.

    Öööö... elkerülte a figyelmemet. Vannak benne beszélő nevek? :O

    VálaszTörlés
  3. Nahát, és akik elfogadták az ajánlást, azok közül te vagy a második, akinek szintén nem tűntek fel a beszélő nevek. :))) Pedig tényleg nagyon beszédesek! A régi posztom majd áthozom a blogra (most vettem csak észre, hogy még nincs fenn), onnan másoltam ki a "listát" most:

    "A nevek játékára csak a 70. oldal környékén figyeltem fel, amikor egy Tschatalow-Schierbolt nevezetű egyént említenek... (csataló-sírbolt) :) Ekkor döbbentem rá, hogy Alfred Tähweig a tévelygő, Dora Jägh a jéghideg rideg nő, Uta Jobbit mindenen jobbítani akar, Kyra Elkapp jól elkapja a pasikat, köztük a rosszarcú Roßartzot, a kaján Kajahn pedig a kis Brigitte Libusch-kába szeret bele. Rudi Muster, Charlotte Bieramperl és Gregor Voss nevére nem jövök rá még most sem (?)."

    Aztán rájöttem még Gregor Vossra: gregORVOSs. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd elolvasom. Igen, kerestem, és nem volt fent, akkor el is bizonytalanodtam, hogy te ajánlottad-e, de meggyőztem magam :D

      De érdekes! Talán azért van, mert diszlexiás és diszgráfiás vagyok, egyáltalán nem értek németül, és így meg sem próbáltam kimondani... De tényleg nagyon jó, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem. :)

      Törlés
    2. Még a héten áthozom, csak meg kell szerkeszteni a posztot. :) De jól emlékeztél, én ajánlottam. Még én is meglepődtem, hogy nincs fenn a blogon, dehát olyan régi volt, hogy még freeblogos volt a drága. :)

      Örülök, hogy tetszik. :)

      Törlés
    3. Áthoztam! http://pupillaolvas.blogspot.com/2017/02/poszt-turkalo-gyujto.html :)

      Törlés