2015. november 29., vasárnap

Larry Crowne, avagy bármikor kirúghatnak, de nem biztos, hogy ez baj



színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 99 perc, 2011
rendező: Tom Hanks
forgatókönyvíró: Tom Hanks, Nia Vardalos
zeneszerző: James Newton Howard
operatőr: Philippe Rousselot
producer: Gary Goetzman; Tom Hanks
vágó: Alan Cody

szereplő(k): 
Larry Crowne: Tom Hanks
Mercedes Tainot: Julia Roberts
Talia: Gugu Mbatha-Raw
Dean: Bryan Cranston
Frances: Pam Grier
Eli: Sarah Levy
Dell Gordo:Wilmer Valderrama
B'Ella: Taraji P. Henson
Dr. Matsutani: George Takei

Rendszerint ezek a darabok nem az én filmjeim, de most mit mondjak, a belső nőcim lecsapott rá. Bár eredetileg a Philadelphiát terveztem újranézni, Tom Hanks és Julia Roberts együtt megvettek kilóra. 

Larry annyiszor volt a hónap dolgozója, hogy el sem tudta képzelni, lehetne ez másként is. Szívvel-lélekkel végezte a munkáját, ezért az elbocsájtása igazán megrázta. Munkát nem talál, a házára felvett jelzálog is ketyeg. Valamit kezdeni kell magával, és ha más nincs, hát épp itt az ideje beiratkozni a  főiskolára. 
Hamar kiderül, hogy van érzéke a gazdaság iránt, szerez egy vagon új és fiatal barátot, megismeri Taliát, és igazán sorsfordító módon beiratkozik a szónoklattan órára. A retorika akár érdekes is lehetne, a tanár csinos, kár, hogy nagyon morcos. 

Tudtam én, hogy ez egy tingli-tangli lesz, mégsem tudtam megállni, és bevallom, nagyon jól szórakoztam. Mert romantikus is, meg nem is. És a film nagy részében nem is. 
Larry útkereső. Már erősen középkorú, de csak most kényszerült rá arra, hogy újrakalibrálja az útvonalát.
A volt tengerész nyílt és megnyerő személyiség, mindig kész segíteni, nem fél a kemény munkától. Akár kissé naivnak is tekinthető, és annyira jó, hogy az nem is igaz, azaz ilyen pali nincs! Gondoltam én egyből, aztán rájöttem, van. Ő testesíti meg azt a kategóriát, akit nem igazán veszünk észre, mert olyan rég ismerjük, annyira megszoktuk, jó barátunk, hogy szóba sem jöhet, mint jelentős férfi az életünkben. Sőt, néha inkább idegesítő a fene nagy jóság!

Mercedes házassága válságban van, a tanítást sem élvezi már nagyon rég, és mi tagadás, többet nyúl a koktélos pohár után, mint kellene. Rendezni az életet, amit rég kinőttünk, és ami csak szenvedést okoz talán nem is nehéz, de nem árt némi bátorító pohár hozzá.  Aztán ez a két ember találkozik és mi történik? Hát jó sokáig az égadta világon semmi. 

Persze, Larry édes pofa, de pocsék a haja, úgy öltözik, mint a nagyapám, és körbe van véve kacatokkal. A személyisége nem feltétlen ragyog át a külcsínen, de szerencsére találkozik a Taliával, aki gyökeresen megreformálja az egész életét. Mire észreveszi, jobban beleolvad az átlag hétköznapokba, új ruhái lesznek, lecserélik a szemüvegét, az óráját, de ettől a személyisége nem változik meg. Marad az a keményen dolgozó, őszinte személy, csak már másoknak is feltűnik a létezése. 
Szakácsnak áll, készül a vizsgájára, segít néhányaknak, mások neki segítenek, és időről időre belebotlik Ms Tainotba. Kiderül, hogy az elbocsájtása a valaha történt legjobb dolog, mert új célokat talált. A kényelmes, rutinos munkába járást pedig felcserélte valami sokkal eseménydúsabbra. 

És az az a momentum, ami igazán elgondolkodtatott. Annyira büszke vagyok a munkámra, annyi tapasztalatom, tudásom van, hogy eszembe sem jutott eddig, egyszer talán majd elküldenek. No de miért ne tehetnék? Ezek már nem azok az értékek, amiket hosszútávon figyelembe vesznek, szóval túl azon, hogy hibátlan és laza szórakozást nyújt a film, rávezetett arra is, talán ideje lenne új célok után néznem.  

Nézzétek meg! Julia Roberts nevetése elképesztően cseng most is, és Tom Hanks, Nia Vardalos neve a forgatókönyvön jó mókát ígér. Amúgy meg Tom Hanks önmagában fogalom. George Takei szereplése, és Gugu Mbatha-Raw támogató karaktere szintén édes, másfél órát igazán áldozhattok rá az életetekből. Oké, készséggel beismerem, itt biza akad némi romantika, ahogy egy csomó robogó is, és ezért véleményem szerint pont kellemesen fogyasztható.

8/10


2015. november 21., szombat

Rick Riordan: The Throne of Fire (Kane Chronicles #2)

A Kane Chronicles első része bebizonyította, hogy érdemes folytatni. Ahogy azt is, hogy hiába olvastam rengeteg ifjúsági regényt - közepeseket, jókat, kiválóakat -, Rick Riordan szintjét nagyon-nagyon kevesen ütik meg. Mint egy gyerek, úgy várom az újabb híreket, és most például már azért izgulok, hogy az új szériájának első része, a Magnus Chase and the Sword of Summer olcsóbb kiadása mikor lesz végre elérhető?! Heszen ha a római, görög és egyiptomi mitológiát ennyire varázslatos módon volt képes regényekbe rejteni, ugyan miféle csodát művelhet a Skandináv istenekkel? No de, ha már egyiptomiak...

Sadie és Carter összegyűjtik a fáraók leszármazottait, és kiképzik őket az eljövendő harcokra. Nagy feladat ez két tinédzsernek, még akkor is, ha akadnak segítőik. Ráadásul a fejük már nem Széth miatt fáj, Apóphisz sokkal nagyobb veszélyt jelent az égész világra nézve. Az egyetlen reményük az lehet, ha felébresztik Rét, a napistent. Csakhogy ehhez előbb meg kell találniuk, és a jelek nem túl kecsegtetőek. Mégis merre keresnétek egy eonok óta szunyókáló, hova tovább halott főistent? 

2015. november 17., kedd

Teaser kedd #148


Jó, tudom! Rég írtam, és még régebben jöttem új Teaser keddel, viszont mindennek eljön az ideje. Leginkább akkor, amikor elérkezik, ebben az esetben éppen most. Őszintén szólva kicsit már hiányzott, de vannak dolgok, amire érdemes várni. Ez az én véleményem legalább is, és most nem arra gondolok, hogy  ti vártatok rá, hanem én vártam olyan könyvre, amiről érdemes írni.

Eredetileg Az ördög egyetlen barátja lett volna a soros, csak hát felháborítóan rövidre sikerült, egy napig ha kitartott, így nagy duzzogva kénytelen voltam mást választani. 

Eddig jól állok, mert az eheti választottam már az első oldalakon megnevettetett, és bár eredetileg nem ezt vártam az írótól - sokkal inkább valami nagyon véreset és kedveset -, nincs ellenemre ez sem. No meg még így az elején tartva gondolhatok arra, majd megjön az a hegynyi lekaszabolt holttest, brutalitás és csata.



Ha az illető, akit le akartál ütni, olyan modortalan, hogy nem nyaklik össze, jó, ha van tartalék terved. Eldobtam, ami a vázából a kezemben maradt, sarkon fordultam és menekültem. 


Mark Lawrence: Bolondok hercege