rendező: Steven
Spielberg
forgatókönyvíró: Matt Charman, Ethan Coen, Joel Coen
operatőr: Janusz
Kaminski
zene: Thomas
Newman
producer: Marc Platt,
Steven Spielberg
vágó: Michael
Kahn
szereplő(k):
James Donovan: Tom Hanks
Mary Donovan: Amy Ryan
Francis Gary Powers: Austin Stowell
Rudolf Abel: Mark Rylance
Wolfgang Vogel: Sebastian Koch
Allen Dulles: Peter McRobbie
Carol Donovan: Eve Hewson
Blasco: Domenick Lombardozzi
Williams: Michael Gaston
Doug Forrester: Billy Magnussen
Thomas Watters: Alan Alda
Már az első előzetes elkapott. Főleg azért, mert tudtam arról, hogy valós eseményeken alapul. Lehettem vagy 18 éves, mikor valahol olvastam - már fogalmam sincs, hol -, hogy a hidegháború közepén lelőttek egy amerikai lopakodógépet a Szovjetunió felett. Nagy csinnadrattával elítélték a pilótát, majd kicserélték egy lebukott kémre. Megveregettem a vállam a jólértesültségem miatt, mégis csak megéri ennyit olvasni, aztán készültem a bemutatóra.
Rudolf Abel már egy ideje az FBI érdeklődési körébe került, idő kérdése, mikor tartóztatják le. Megőrizve az igazságosság látszatát felkérik James Donovant, egy jó nevű biztosítási védőt, legyen a férfi ügyvédje. Azt persze senki sem gondolta komolyan, hogy ugyanúgy teszi majd a dolgát, ahogyan más esetben is tenné. A közvélemény hamar a jogász és a családja ellen fordul, és természetesen elveszti a pert is, de annyit azért sikerül elérnie, hogy védencét ne végezzék ki.
Amikor egy amerikai pilótát kémkedés vádjával elítél a szovjet bíróság, a politika és nemzeti érdekek kerekei mozgásba lendülnek, és Donovanra vár a feladat, hogy a nemlétező tárgyalóasztalhoz üljön.
Nem volt kérdés, hogy eredeti nyelven nézzük meg. Imádom Tom Hanks hangját, arról nem beszélve, sok esetben mennyivel többet nyújt, mint a szinkronos. Ez mondjuk szokás kérdése, vitát nem nyitnék róla, de azon azért felháborodtam, hogy ha ilyen irányú igényem van, és a Campona nagyon messze van, akkor ez elég későn, 22:15-kor tehetem meg. Ezután az volt a minimum elvárás, hogy jó legyen, mert félő volt, másként elalszom.
Azt kell mondjam, hogy a várakozásaim ellenére Spielberg megint megcsinálta! A sztori bár nem nélkülöz némi amerikai dicshimnuszt, azért tartogat néhány fricskát is. A valós alapok ellenére biztosra veszem, hogy jó néhány csúsztatást is tartalmaz, mégsem lehet panaszom, finom iróniával, csipkelődő humorral tálalták, nem egy alkalommal hangosan nevettem. Rengeteg filmben láttam, könyvben olvastam arról az időszakról, amikor a gyerekeket is rettegni tanították az iskolában. Amerika félelme a kommunistáktól kis híján felért a boszorkányperek hangulatával. Senki, egy hithű hazafi sem hagyna szíve szerint életben egy olyan embert, aki veszélyt jelenthet a hazájára, az otthonára, családjára, nincs is ebben semmi meglepő. A tömeg félelme az ismeretlentől folyton hisztériáig fokozódik.
Végig nézhettük, milyen kegyetlenek a kommunista pribékek, és mennyire emberségesek az amerikaiak. Ugyanakkor ott van az is, hogyan áldozzák be a saját embereiket, a látszat demokrácia is csak addig érvényes, amíg azt teszed, amit a hatalom mond, és különben is első a csillogó felszín megőrzése. No meg a törvények sem vonatkoznak mindenkire, áthághatod a szabályokat, ha az országod érdekeit nézed.
Aztán ott van az épp akkor kettéváló Berlin kérdése, ahogy felhúzzák a falat, és szétvágnak ezzel családokat. A rossz életkörülmények, az ügyeskedők, zavarosban halászók vidáman éldegéltek a kezdeti káoszban, egy amerikai ügyvédnek ez mind ismeretlen kihívás.
Tom Hanks zseniális. Hozzá ért a középkorú, kicsit pocakos, kényelmes középosztályban éldegélő apa szerepéhez. Imádom nagyjából bármiben, írhat és rendezhet laza kis limonádékat saját magának, választhat kőkemény drámát, vígjátékot, egyszerűen jó.
Mark Rylance karaktere minden bizonnyal az egyik leghálásabb szerep. Többször éreztem úgy, bizonyos szituációkat csak rá építenek. Kiismeri a védőjét, néha talán befolyásolja is. Akaratán kívül, vagy tudatosan, ki tudja?
A kém, aki fel van készülve mindenre, és az ügyvéd, akinek nincsenek ugyan kétségei a per kimenetelét illetően, mégis csalódik amiért néhányan azt szeretnék, ne végezze jól a munkáját. A pillanat, amikor az elítélt nemzetellenség figyelmezteti a védőjét, egyszerűen döbbenetes. Fura tiszteletteljes kapcsolat alakul ki kettejük között, és kiderült, mindketten emberek.
Donovan engem akaratlanul is a Ne bántsátok a feketerigót Atticusára hasonlít. Eleinte éreztem egy hajszálnyi Schindler listája féle küldetéstudatot is - a rendező persze adott. Csakhogy az ügyvéd sokkal céltudatosabb, nem roppan meg a tehertől, azért tagadhatatlanul van küldetéstudata is. Teli elvekkel, hittel, tartással és gerinccel. Abel pedig szimplán egy kém, aki soha nem tört meg. Egy percig sem magyarázkodik, mentegetőzik, nem dölyfös, felsőbbséges, tette a dolgát, bár ezt sem ismerte be egyértelműen.
Majdnem két és fél óra hosszú, de komolyan mondom, nem vettem észre az idő múlását. Az első perctől az utolsóig lebilincselt. Helyenként izgalmas, más pontokon elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató, és teszi mindezt tökéletes arányokkal. Egy percig nem pihent az agyam, és nem azért, mert eredeti nyelven néztem, hanem mert IMAX látványtervek nélkül is lehet olyan filmet készíteni, amire érdemes pénzt áldozni.
Rendben, Spileberg, a Coen testvérek és Tom Hanks neve szinte garanciának is tekinthető a tartalmas időtöltésre, de megerősítésként csak így a végére elárulom: éjszaka egy órára értem haza, ötkor keltem, ma azért voltak problémáim, és mégis megérte.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése