2014. február 9., vasárnap

Szerepcsere (Variálós vasárnap #16)


Megnéztem a lenti kisfilmet, és persze egyből meglódultak a gondolataim. Az ötlet ugyan nem teljesen új, láttunk már férfi szerepeket átvevő nőket. A történelem is megmutatta, hogy a nemek közötti különbség áthidalható. Névleg legalábbis.
De valójában sokan szenvednek ebben a férfi központú világban. A magam részéről nem hiszem, ha valami rossz, azt ki kéne dobni. Van, amit érdemes megjavítani, bár az kérdés, hogy lehetséges-e javítani.
És néha elgondolkodom azon is, hogy tényleg érdemes-e.

Az eféle magatartási formák egy része a kulturális különbségekből fakad, de ezek a különbségek bizony a hatalmat gyakorlótól erednek. Viszont ez csak a jéghegy csúcsa. Lehet mondani, hogy egyes arab térségekben, vagy Afrika bizonyos részein milyen helyzetben élnek  a nők, ami igaz is, de nem kéne körbenézni idehaza is? A családon belüli erőszak része sok család életének, és divat dicsekedni azzal, hogy jól megvertem az asszonyt, mert szájalt.


Sajnos a nők között is akad olyan, aki azt meri mondai az erőszak áldozataira: Megérdemelte!
Tizenéveses azt hallgattam egyszer végig, ahogy egy osztálytársam a HÉV-en mellettünk álló lányra hangosan azt mondta: Megérdemelné, hogy megerőszakolják, mert így öltözik fel! Talán attól észhez térne.
És itt vagyok én, aki bár soha nem mondtam ezt senkire, azt azért mégsem értem, hogyan szállhat be egy nő négy vadidegen férfi mellé. Bár ez utóbbi nem a nemiségének, csak az észbeli képességeinek szól, de ezt ma is tartom. Az életösztönöm biztosan hevesen tiltakozna. De belátom, én sem vagyok teljesen előítéletektől mentes.
Ahogyan nem érzem magam mindig biztonságban sem, és ilyen okokból mégsem szóltam be egy csapat pasinak, akármilyen megjegyzéseket tettek rám, csak azért imádkoztam, hogy érjek már haza.



Az elnyomott többség című kisfilm azt mutatja be, milyen lehet egy férfi számára az a társadalom, ahol hirtelen felcserélődnek a szerepek. A nők töltik be a férfiak pozícióját és a férfiak a nőkét. A film egészen szokványosan indul, egy férfi viszi a gyerekét a nappali megőrzőbe/óvodába, ezután pedig munkába menne. Még a házból sem lép ki, már elhangzik, az "ezt meg fogom beszélni a feleségeddel", majd leszólítják, füttyögnek utána, és a végén négy nő megerőszakolja. A rendőrnő hozzáállása sem túl barátságos, a saját felesége sem segíti megfelelően. Senki nem érti és érzi, min megy keresztül.

Ahogy ez történik nők ezereivel nap-mint nap. A mutogatós bácsik, az építkezésen támaszkodók, az autóból kifütyülök, a hatalmukkal visszaélők mind köztünk vannak. És mindegy, hogy egy társadalom férfi vagy nő központú, amíg ez a viselkedés elfogadott, addig alapjaiban rossz.
A film viszont rendkívül érdekes. Érdemes megnézni akkor is, ha nem értetek franciául vagy angolul. Bizonyos momentumok ugyanis mindenhol a világon egyformán érthetőek.
Ugyanis nem az a gond, hogy nők miniszoknyában járnak, vagy hogy hiszékenyek, hanem hogy vannak olyanok, akik úgy érzik, mindent megtehetnek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...