2013. augusztus 28., szerda

Mert igenis vannak még csodák

Úgy esett, hogy egy angliai cégtől rendelek ruhákat, ahol találni ilyen szép és nagy méretben is. Persze egy picit borsos az áruk. Igaz mihez képest, 15 fonttól 45-ig bezárólag találni egy farmert, tehát durván olyan 5,200 és 16,000 forint között, plusz postaköltség, ami 7 font (2500). De hát rám nem igazán lehet 1-2 ezerért venni semmit, és itthon is belekerül annyiba, sőt! Ráadásul ha kapok is, alig van választék, és a szabása szinte soha nem felel meg. Oké, ezeknek is alakíttatnom kell a derekát, de csak azt, mert ami jó a hátsómra, az ugye giga nagy derékrészen, ellenben rengeteg fajta van az én méretemben is. Válogathatok szín és több fazon szerint, és mindig jó a hossza is. Nem néznek sem hülyének, sem le, azért mert nem 38-as nacikat veszek, és bármilyen kérdésem van, on-line türelmesen válaszolnak rá. Mivel nem vagyok angol anyanyelvű, és elég bizonytalanul írok, tényleg kell hozzám türelem, de eddig még mindig arra válaszoltak, amit kérdeztem, így úgy gondolom, ez a része is nagyon rendben van.

Múlthéten, a közelgő őszre való tekintettel rendeltem pár dolgot, többek között két hosszú ujjú pólót, 12 font értékben (olyan 4200 forint), de amikor ma kibontottam a csomagot egy póló és egy farmer volt benne. Egy pillanatra eljátszadoztam a gondolattal, hogy akkor most ezt szépen le is nyelem, mert 6 fontért kaptam egy jó farmert, de aztán megnéztem az árát, láttam, hogy akcióban egy 20-as lenne (6950), és győzött a becsületes, vagy ahogy mások nevezik: a hülye énem.
Marhára nem esik jól hónapvégén az ilyen kiadás, de én a pénztárnál is szólok, amikor többet adnak vissza,  szóval rájuk irtam a csevegőjükön, hogy izé, az van... És mivel szeretném megtartani a farmert, ugyanis az én méretem, kifizetném a különbözetet.

A diszpécser elkérte a rendelésazonosítómat, majd két perc után azt mondta: Nem kell kifizetnie. Tartsa meg, mert mi tévedtünk.
Ööööö.... Valami zavar lehetett az erőben, ezt nem sikerült értelmezni, így újra megkérdeztem: Biztos benne? Hiszen a farmer többe kerül. Azt felelte: Teljesen biztos. A mi hibánk volt.
Egy pillanatig még értetlenkedtem, aztán megköszöntem a segítségét, a kedvességét, és az új farmeremet is. Igen, én tudom, hogy ez lenne a normális, de nem ehhez vagyok szokva, ezért csodaként élem meg. Szóval most van egy farmerem 2100 forintért, meg vagyok hatva, örülök mint majom a farkának, és büszke vagyok magamra, amiért eszembe jutott, hogy angolul a nadrágról többesszámban beszélünk, hiszen két szára van.
Na ugye, hogy vannak még csodák!

2013. augusztus 27., kedd

Teaser kedd #57





















A rutinosabbak persze már tudják, miről is van szó. Természetesen Jane Austen: Büszkeség és balítélet című könyvéről, ami alighanem a világirodalom egyik legtöbbet feldolgozott, ismert és elismert romantikus darabja. Klasszikusként nálam is belefér a mércébe, sőt, bevallom, nem is első ízben olvasom már. Igaz, hogy azt nem tudom megmondani, pontosan mikor került a kezembe utoljára. Legalább 10 év eltelt azóta, de Mr. Darcy azért egy fogalom. Ha van olyan nő eme bolygón, aki nem tudja kiről beszélek, gyorsan pótolja  a lemaradását. Drakula és Mr. Rochester után a harmadik örök szerelmem...


Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Heti ízelítő:

"Általánosan elismert igazság, hogy legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik lányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit."

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

2013. augusztus 26., hétfő

A félelmeink olyan történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk #5 - az elkövető


Nem tervezte, hogy börtönbe kerül. Ami azt illeti, ezt a gyilkosságot sem tervezte előre, de azért botorság lenne részéről, ha megbánná. Miért tenné? Miben különbözne ez az eset a többitől? A kérdés szigorúan költői, természetesen rengeteg mindenben különbözött, és ezeket utólag már intőjelnek látta. Csakhogy nem volt mit tenni. Ma reggel előzetes letartóztatásba helyezték, és íme, itt ül egy lerobbant rendőrségi épület romos kihallgatottjában, aminek a falaiból süt a töménytelen bűn. Minden, amit végighallgattak az elmúlt, nos az állapotukból ítélve, az elmúlt száz évben. Álszentség lenne hangoztatni mennyire ártatlan. Senki sem hinné el a teremben, beleértve saját magát és az ügyvédjét is. A legjobb ügyvédet, akit pénzért csak kapni lehet, és akit a jelek szerint itt jól ismernek.
A belépő, negyvenes éveinek közepén járó nyomozó, akinek a nevét eszméletlen nevetségesnek tartotta felvonta a szemöldökét, aztán kurtán biccentett.
- Mr. Sunsheen! Mindig külön öröm látni.
- Aylward nyomozó! Részemről a szerencse.
Ó, nem! Ez a két fickó ki nem állhatja a másikat, és talán ez lesz az esélye, egy szabadon távozhat kártya. Ha elég ideig foglalkoznak egymással, akkor talán, de csak talán ebédre már otthon lehet.

A másik rendőr, egy nagydarab, nyugodt arcú férfi fennhangon elsorolta a jelenlévők neveit, az időpontot, és az ügyszámot, amiket a parányi kamerák minden szögből rögzítettek, majd felnyitotta az előtte lévő dossziét. Mintha nem látott volna már ilyet ezerszer!
- Ne húzzuk az időt, mind tudjuk miért vagyunk itt - kezdte lassan. - Ismeri a rutint, nem először hallgatják ki. Javaslom, ne raboljuk egymás idejét, és mesélje el, amit amúgy is tudunk. Tudniillik, hogy megölt egy kedves, 25 éves újságírót a saját kezével. Pusztán azért, mert élvezte.
Elmosolyodott, rendszerint nem teszi, mert az ajkát jobboldalon kettészelő forradás miatt ilyenkor sokan azt hiszik, vicsorog, de hát ez egy vicc! Senki sem gondolhatja komolyan, hogy most ettől megered a nyelve, ráadásul jól tudta, ezek a fickók itt kő profik. Nem egy társát csukták már le, miért játszanak amatőrt?
Az ügyvédje felhorkantott, és az ujjai között forgatott aranyszínű tollát hangos koppanás kíséretében az asztalra lökte.
- Ugye most szórakoznak velem? Igen sokért dolgozom, és nekem ugyan mindegy, meddig ülünk itt, ellenben ha ez minden, amiben reménykedhet, egy teljes beismerés, már írhatja is alá az elbocsájtó szép üzenetét.
- A szokásoshoz képest is nagyon paprikás ma ügyvédúr! Talán szorítja a cipője?
- Méretre készítettem, kényelmesebb, mint a legjobb prosti ölelése, de mi lenne, ha tényleg a tárgyra térnénk?
Na ez kezd érdekes lenni! A jelek szerint valami folyik itt, és még csak nem is vele kapcsolatos. A három férfi kimeredt szemmel leste egymást, és az eddig is feszült levegő hirtelen megtelt valami egészen mással. Gyűlölettel, azzal a csodálatos érzéssel, amit gyerekkora óta olyan jól ismer, de csak azok tudnak róla, akik látták már munka közben. Igaz, ők már nem beszélhetnek, és ezért fog elsétálni, mert a zsaruk az ügyvédjére vadásznak. Jobban akarják, mint őt. A megértés villáma hirtelen csapott be, ebédre otthon lesz.
Szinte öntudatlanul szalad mosolyra  szája. Arra a fajtára, amitől mindenki fél, de mire válaszként a megjegyezhetetlen nevű nyomozó arcán is szétterült egy. Olyan fajta amit soha, senki arcán nem látott volna szívesen. Sütött belőle az elégedettség, amit a tapasztalat és a tudás táplált. Magabiztos rohadék, tudja, mit csinál.
Ezt a pofont bizony bekapta, megfeledkezett magáról és engedte, hogy más is lássa az érzéseit, de egy tasli még nem a világ vége. De nem bizony. Rendszerint a kedves kis kliensei is jól viselik. Csak néha reped fel a szájuk, ami  akár normálisnak is tekinthető, de egy biztos, véletlenül sem taktikázik. Ez nem az ő terepe, itt az ügyvédjének kell brillíroznia.

Teljesen rutinból válaszolt a személyes kérdésekre. Újra és újra elismételte, hol volt a kérdéses napon,az ügyvédje pedig síri csöndben ült mellette. Nem tiltakozott a az ismétlődő kérdések miatt, pedig láthatóan tökéletesen jelen volt. Félig lehunyt szemhéja mögül lesett élesen. A zsaruk úgy tettek, mintha a szobában sem lenne, és ez láthatólag szokásos volt, mert senki sem zavart, még a levegőnek nézett Sunsheent sem.
- Azt mondta, hogy egy koktélpartin találkozott az áldozattal.
- Az ügyfelem tudja mit mondott. Rögzítették is, már legalább három ízben.
- Elnézést ügyvédúr, csak jobb biztosra menni ilyen kérdésekben.
- Ellentmondásokat keresnek, értem én, de amennyiben csupán az időt kívánják húzni kiviszem innen a védencemet, mégpedig most.
- Rendben. Nos, a parti után ön hová ment?
- Még maradtam egy órát. Beszédem volt a vendéglátómmal.
- Miről?
- Közös érdekeltségünk volt egy üzletben, szerettem volna kivásárolni.
- És sikerült?
Válasz helyett ismét elmosolyodott. De mennyire, hogy sikerült. A pasas eleinte hallani sem akart róla, még a kartörése sem győzte meg, de amikor a csinos és fiatal feleség nyakán nyugtatta a kését, mindjárt engedékenyebb lett. Valahogyan sokkal együttműködőbb.
Aylward felhúzta a szemöldökét, tökéletesen jól olvasott az arcából, már másodszor ezen a délelőttön, de nem tett megjegyzést. Nyilván ez a száll zsákutcának bizonyult, a szegény eladó nem élt panasszal. Mi az a néhány monokli és törtöt csont az élethez képest?
- Aztán merre indult?
- Haza.
- Nem sokkal 10 óra után látták önt azon a címen, ahol megtalálták az áldozatot.
- Lehetetlen, nem esik útba.
- A szembesítéskor azonosították is.
- Ez viszont lehetséges. Az alkatom elég egyedi, talán a tanújuk máshol látott, aztán megjegyzett magának, mert én akkor sem jártam ott. Vagy esetleg találtak bármi más bizonyítékot a jelenlétemre? Hajat, szőrt, hámsejtet vagy esetleg ujjnyomot?
Az ügyvédje lassan előre dőlt, nem tetszett neki a válasza. Túl egyértelművé tette, hogy tisztában van a helyzetével. Mindketten tudták, a tanút önmagában nem tekinthetik perdöntőnek. Már csak azért sem, mert sok dolog történhet vele, akár el is tűnhet, vagy meggondolhatja magát. De ha mégsem, akkor egy ügyes ügyvéd, márpedig az övé olyan, úgy megzavarja a tárgyalás során, hogy azt sem tudja melyik a lent és a fent. És jelenleg nincs semmijük, ami a helyszínhez kötné. Viszont ezzel az okoskodásával arra késztetheti a zsarukat, hogy megsokszorozzák az erőfeszítéseiket, és tovább keressenek. Márpedig aki keres, az előbb-utóbb bizony talál is.
- Az áldozat ugyanazt a ruhát viselte, mint a koktélpartin?
- Ezt az ügyfelemnek honnan kéne tudnia? Elmondta, hogy nem találkozott vele később.
- Rendben, arra emlékszik mit viselt a hölgy a parti alatt?
- Nem igazán figyelem a női ruhákat, nem tudnám megmondani, de bizonyára nem ütött el a tömegtől, mert az feltűnt volna. Talán fekete kisestélyit, mint minden második jelenlévő.
- Ennél közelebbit nem tud mondani?
- Ha divattippekre kíváncsi nyomozó, akkor a forduljon egy stylisthoz. Az ügyfelem nem emlékszik az áldozat ruhájára.
Persze, hogy emlékszik. Fekete csipke kisestélyi volt rajta, tízcentis sarokkal és egy szintén csipkének tűnő kis táskával. A szőke haját kontyba csavarta, és a hosszú, gyémántköves fülbevalót, ahhoz illó fehérarany nyakláncot viselt.  Egyáltalán nem lógott ki, csak a kérdéseivel.
- Emlékszik rá, mi mikor találkoztunk először?
- Emlékszem, nyomozó. Négy napja épp a küszöbömön állt, amikor kinyitottam az ajtót.
- Pedig nem.
Ó, tudom én. Két éve egy eltűnés ügyében nyomozott, és betért az egyik klubbomba is. Akkor még nem tudta, ki vagyok, és megkérdezte, hol találja az üzletvezetőt. Már akkor is nagyon veszélyesnek tűnt, és koránt sem szimpatikusnak.
- Lehetséges.
Azonban legnagyobb döbbenetére nem kezdte elmesélni az esetet. Sem az időt, sem a helyet nem hozta fel többé, tehát ő sem válaszolhatott rá, pedig tudta, a nyomó is pontosan tudja, ő is emlékszik. Ez kezd B kategóriás burleszkre hajazni, de csak kicsit nyugtalanította, hogy ennyibe marad a történet.

Igyekezett összpontosítani a válaszaira. Igazából a kezdetektől, egy hete érzi, hogy az a nő lesz a veszte. Már akkor tudta, mikor meglátta, de egyszerűen csak nem tudta megállni.
Szép volt és fiatal, meg átkozottul öntelt. Túl sokat kérdezett, lerítt róla, hogy újságíró. Nem tudta pontosan, mit is keres, ezért a kérdéseiben nem sok logika akadt, de azt tudta, hogy a válaszokat csakis tőle kaphatja meg, ezért hozzádörgölőzött, mint egy doromboló kiscica. Már abban a pillanatban halott volt, csak nem tudott róla, mert hiába vonzotta mindennél jobban, amit természetesen a nő is pontosan tudott, veszélyt jelentett. El kellett tűnnie. Ilyen egyszerű. 
- Milyen benyomás alakult ki önben az áldozatról?
- Nem mondhatnám, hogy sokat beszélgetünk, de rengeteget kérdezett. Kicsit kíváncsinak és ostobának tűnt.
- A jelenlévők szerint nagyon sokat beszélgettek.
- A nagyon sok talán erős túlzás, de valóban beszéltünk.
- Miről?
- Mindenáron rá akart bírni egy interjúra.
- Ezek szerint ön egy érdekes személyiség.
- Nem hinném. Ezért is mondtam nemet. De ő csak nem hagyta abba. Végül megbeszéltük, hogy másnap felhívja az asszisztensemet és kér egy időpontot.
- És kért?
- Ha jól tudom, még aznap kora éjszaka elhunyt, szóval szerintem nem.
- Persze, persze...
A szőke nyomozó kicsit zavarodottnak látszódott, de nem dőlt be az előadásnak. Mostanra már két órája kérdezgették, de komolyan nem szorongatták meg. Nem akarták, és ez több volt mint gyanús. Elképzelni sem tudta, mire megy ki a játék. Teljesen értelmetlen dolgokat kérdeztek, ismételtek újra és újra. Az ügyvédje ezt normálisnak tarthatta, mert valóban csak a felesleges kérdések esetén tiltakozott, de egyébként nyugodtan ült, és a tollát forgatta ujjai között.
Erre persze felkészültek. Sunsheen figyelmesen végighallgatta  a nyilvánvaló hazugságait, majd elmondta, hogy akik ki fogják hallgatni igazi buldogok. Nem fogják könnyen elereszteni. Készüljön fel rá, hogy a kihallgatás akár egész nap is tarthat, és ez ellen nem tehet semmit. Mindenáron beismerést akarnak kicsikarni, és ez már nem az az udvarias érdeklődés lesz, amivel otthon felkeresték.  Tudomása szerint van egy tanújuk, de más szilárd bizonyíték nincs a kezükben, ezért be akarják biztosítani magukat. A nyomozók tudni vélik, hogy ő ölte meg a lányt, de nem kiabálhatták rá, mert ezt a játékot nem így játsszák. Nem akarják majd egyből megtörni. Nekik van idejük, és mind fáradni fognak, ahogy telik az idő.
Igen, erre már rájött magától is, de a jelek szerint egyértelműen húzzák az időt. Vajon miért? Nyilván nem várhatják teljes lelki nyugalommal, hogy az ő rutinjával összeomlik néhány óra után és mindent bevall. A korábbi nyugtalansága lassan visszatért, mert már számára is egyértelmű volt, nem lesz otthon ebédre. Akármi is történik, mindenképpen letartóztatásban marad. A tét az, ki és mivel megy a bíróságra. Nem tervezte, hogy börtönbe kerül, de ez az eredménye annak, ha valaki hirtelen, a pillanat hatására cselekszik.

2013. augusztus 25., vasárnap

II. Corvin Moziéjszaka, avagy a Csontass háborúja a vörös farkassal












Idén is volt Moziéjszakázás, és mint rutinos résztvevő, szinte az elsők között ujjongtam. Ami adott: 3,000 forintos karszalag - ha időben vetted, utána 3,800 -, 5 film reggelig, és természetesen kitűnő társaság. Bár azért az bevallom, amikor bejelentették, hogy a karszalagok elfogytak, egy kicsit aggódni kezdtem... Tömegnyomor, feszült emberek, akik nem jutottak be arra, amire akartak, feszült én, mert felháborítóan sok a  feszült ember, meg más hasonló dolgok jártak az eszemben. Mégsem adtam fel. Nem az a lány vagyok, akit eltántorítanak a nehézségek, azért mégis ideje korán beálltunk az első filmünk sorába, biztos, ami tuti.

Csontváros

Csak egyszer adták, így természetesen igen nagy volt az érdeklődés. Bár rengetegen nem olvasták a könyvet, így utólag azt mondanám, megint csak ők jártak jól. Az átírást az ember tudomásul veszi, a könyv nem film, más a felület, mások a célok, de a logikai buktatókat és a hülyeségeket már nehezen veszi be a gyomrunk. Bár ezektől függetlenül nekem egészen tetszett a zárójelenetig, azt azonban már nem tudtam jóindulattal sem megmagyarázni, így meg sem próbáltam.

2013. augusztus 24., szombat

Goldenblog 2013

Nos, eredetileg nem szándékoztam foglalkozni ezzel a témával, de aztán csak nem bírtam megállni. Biztos az az oka, hogy most, amikor elkezdtem írni, 3:05 perc van, épp most fejeztem be egy jó kis sorozatot - amiről majd posztolni is szándékozom -, szóval fel vagyok pörögve.

Tehát arról van szó, hogy véget ért a Goldenblog 2013-as szavazása, és meglepődve láttam az eredményeket. A 63. helyig szavaztatok fel, és ezt nagyon-nagyon köszönöm. Tekintettel arra, hogy PopArt kategóriában 177 blog versenyzett, ezt nemcsak jó, de egyenesen kitűnő eredménynek tartom.
Főleg akkor, ha tekintettbe vesszük, hogy az oldal kinézete messze nem tökéletes, hogy nem tartozom a legnépszerűbb oldalak közé, de leginkább hogy magamtól soha, de soha nem indultam volna.
Még mindig nem tudom, ki volt az, aki jelölt, bár minden fórumon megkérdeztem, senki sem felelt. Lehet, nem ismerősöm, vagy nem követ sehol, esetleg csak elnézte a kottát, de teljesen mindegy, mert nagyon hálás vagyok érte. Megmérette az én kis kezdetleges, alap skint használó, magam örömét szolgáló blogomat.

Azért írom immáron 2 év 4 hónapja, mert szeretem. Az életem, a lényem része, és ha valamiért abba kéne hagynom, hát nem fájna kevésbé, mint egy elvesztett végtag. Nagyon örülök, hogy sokan, egyre többen olvastok, külön élmény, hogy időnként még kommenteltek is, de a legjobb visszajelzés, hogy szavaztatok rám.

A kategóriában egyébiránt a Toochee győzött, amihez őszintén gratulálok!

2013. augusztus 20., kedd

Teaser kedd #56



Amióta tudom, hogy Rick Riordan felnőttek számára készült könyvekkel kezdte, jobban mondva a Tres Navarre sorozattal, égek a vágytól, hogy a kezembe kaphassam. Végre ennek is eljött az ideje. Persze olvashatnék millió mást is, de meg kell mondjam, Atticushoz nincs kedvem, semmi egyébhez sem, ami azt illeti, és ilyenkor Riordan mindig jó választás. 
 
Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Heti kettes:

"Robert Johnson slunk out of his cage cautiously when I opened it. 
He sniffed the carpet, then looked at me with total disdain."

Rick Riordan: Big Red Tequila

2013. augusztus 19., hétfő

Kevin Hearne: Trapped (The Iron Druid Chronicles 5.)

Júliusban jött ki a sorozat hatodik kötete, és én eltökéltem, hogy őszre, amikor a 7. rész érkezik majd, utolérem a kiadást. Nem tudom, miért ilyen sürgős, ha kifogyok Atticus történeteiből rosszabb lesz, de akkor is ez a terv.

Tizenkét, titkos tréninggel eltöltött év után Atticus tanítványa, Granuaile, készen áll rá, hogy összekössék a földdel, és ezzel az élő druidák számában százszázalékos növekedés állna be. Immár ketten lennének. Ehhez azonban fel kell fedniük azt a titkot, amit eddig nagyon jól őrizgettek, tudniillik, hogy élnek. A hír rendkívül sokak számára igazi bombaként robban. Bacchus továbbra sem tett le arról a tervéről, hogy lassan és fájdalmasan megölje Atticust, ráadásul Loki is nyugodt szívvel garázdálkodik. És ha nem lenne elég baja, valaki a Tír na nÓgról sem kedveli különösebben. 

Viszont ez mind nem számít, mert a kötést csak az Olimposz lábánál ejtheti meg, ahol nem csupán a feldühödött római isten ölelő karjai, de egy csapat vámpír is nagy örömmel várja. Tehát szokásos módon nyakig ül a... bajban.

Szerettem ezt a könyvet. Sokkal inkább, mint a  negyedik kötetet, de még mindig nem annyira, mint az első trilógiát. A történet szokásos módon ezer fordulaton pörög, Hearne stílusa lehengerlő, az istenek kavalkádja impozáns, izgalmas és természetesen rendkívül érdekes.
Atticus hozzáállását a vallásokhoz még mindig egyedinek tartom, Oberon szerencsére nagyon elemében van, ezért egyre kíváncsibb vagyok az ő szemszögéből elmesélt történetre, mert állítólag lesz ilyen, de őszintén megvallva, a vége egy kis csalódást okozott.

2013. augusztus 18., vasárnap

Motiváció, mert meg tudod csinálni (Variálós vasárnap #7)


















Mostanában nagyon divatosak a motivációs trénerek, akik azt mondják nekünk: Meg tudod csinálni! Fel nem foghatom, emberek milliói miért költenek ilyen könyvekre, vagy fizetnek egy-egy előadásárt komplett vagyonokat. Az önbizalom építhető, méghozzá igen könnyedén, csak a szemünket kell nyitva tartanunk hozzá. Azért ez nem olyan nehéz! Vagy mégis?
Néhány embernek szüksége van arra, hogy a nyilvánvalót nyomják az arcába, mert senki sem olyan vak, mint az ember maga, amikor nem akar valamiről tudomást venni. Lehet ez kapcsolati vagy munkahelyi probléma, önértékelési válság, evési rendellenességek, vagy bármilyen más zavar az erőben.

Amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtem Agykontrollozni, engem is hasonló okok vezettek. Szükségem volt segítségre, hogy megbirkózzam azokkal az évekkel, amiket ugyan már letudtam, de még mindig kísértettek. Egyenesbe kellett hoznom az életemet és muszáj volt szembenéznem önmagammal.

Nem gondoltam, hogy egy orvos sokat tehet értem, és ez a hitem onnan fakadt, hogy 22 évesen, amikor először kezdődtek az alvászavaraim és tikkelni kezdett a szemem is, a háziorvosom elbeszélgetett velem és azt mondat: "Nagyon fiatal ahhoz, hogy felírjak egy marék altatót. Nem szabad rászoknia, az nem segít. Tessék megoldani a problémáit!"

2013. augusztus 15., csütörtök

Sorba sorolt sorozatok

Az Amerikai Írók Céhe (Writers Guild of America) közzé tette a 101 legjobban megírt TV-sorozat listáját. Lehet vele vitatkozni, hiszen ez is egy olyan kérdés, amiről mindenkinek van saját véleménye, de azért, ha az összes előítéletünktől elvonatkozatva belekukkantunk, biztosan kikiabál belőle pár cím, ami kicsit többet jelent számunkra. Vagy ebben a konkrét esetben nekem mond kicsit többet. És már bajba is kevertem magam, mert mégsem írhatok erről a témáról nyolcmillió karakterben – vagy igen, de akkor csak sorozatban. Kérdés: van a sorozatokban annyi téma, hogy sorozatban írjak róluk? Kezdek kicsit szétszórt lenni. Nyilván azért, mert szívem szerint az első helyezettől írnék vagy öt oldalt, és akkor még el sem jutottam a következő címig. No és persze nem vagyok egy nagy sorozatos szaktekintély sem. Most azért sietve megnyugtatnám a kedves olvasót, nem szándékozom az elkövetkező éveimet sorozatok elemzésével tölteni, tehát szinte kizártnak tartom, hogy folytatásban írnék a témáról. Mindazonáltal célszerű mégiscsak nyitva hagyni egy kiskaput, mert ugye van az a pénz…

Vegyük rögtön az első helyre sorolt The Sopranost, ami 1999-től 2007-ig futott az HBO saját gyártású sorozataként, és 2000-ben végre elérkezett hozzánk is Maffiózók címen. Nekem nagyjából ott volt végem. Eleve imádok minden szervezett bűnözéssel kapcsolatos filmet, könyvet, akármit. Mindegy, ki melyik oldalon áll, hogy rendőr-e, vagy bűnöző, de az alaptéma nálam már hét ponttól indult. Ráadásul ez a sorozat, főszerepben a nemrégiben elhunyt James Gandolfinivel, tényleg zseniális volt. Nem is tudom megszámolni, hogy a családom hányszor kapott frászt tőlem, amikor arra riadtak, hogy a tévére hajolva, körömrágó idegességgel motyogom: „Ideje elpatkolnod! Ez az, Tony, mutasd meg nekik! Jaj! Most miért?” Igen, alighanem ezeket emlegettem a leggyakrabban, csak legfeljebb az „elpatkolni” helyett valami kevésbé bájost dörmögtem. Olyasmit, hogy: „Dögölj meg, te patkány!”, és más hasonlókat. Nincs mit szépíteni: egyszerűen bevadulok, ha a kedvenc sorozatomról van szó.

2013. augusztus 13., kedd

Teaser kedd #55... vagy nem az

A kép forrása itt.




















Inkább lusta keddé kéne átkeresztelni ezt a rovatot, mert most megint nem haladok az olvasással. Jelenleg is az Ender's Game van terítéken, pedig egy ilyen könyv normál esetben, mégha angolul van is, maximum két napot vesz igénybe. De ez ráadásul még jó is, tehát valahányszor alkalmam van olvasni, észrevétlen haladok 20-30 oldalt. Csak az a baj, hogy nem sok alkalmam adódik. Holnaptól ugyan szabadságon leszek, ami csak azt jelenti, hogy nem a munkahelyemen pörgök, de még mindig nem látom, mikor lesz olyan csendes 2-3 órám, amit csak a könyvekre fordíthatok. Mióta alszom éjszaka - ami nem más mint kispolgári csökevény, ha engem kérdeztek -, valahogy nem jutok semminek a végére.
És mivel hangoskönyvet sem hallagatok jelenleg, valami egészen mást kaptok könyvek helyett. Kövezzetek meg érte, de mivel még egy hetet sem hagytam ki, nem szeretnék lyukat a rovatban, és végül is ezt is megírták... aztán felolvasták.

(Ez most ugye nem igaz, de azért mégis, a szabály, az szabály : Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.)

És akkor az egészen más: 



Aradi Tibor - Varga Ferenc József : Star Wars Híradó


2013. augusztus 11., vasárnap

A szó ereje (Variálós vasárnap #6)


















Mint jól fejlett betübanger pontosan tudom és hiszem, hogy minden kimondott, leírt szónak ereje van. Teszem ezt azért, mert megtanultam a saját példámon. Amikor olvasok valamit, az magával ránt, és ha nem teszi, hát nem jó a könyv, mert az én képzeletemmel biza semmi baj. Ellenben felnőttként már azt is tudom, nem kell mindent elhinni, amit mondanak. A szavak ugyanis nem csak építeni képesek. A képzelet elválasztása a valóságtól sokkal könnyebb, ha ez ember már látott pár dolgot az életben, de épp ez keményíti meg az elménket is, és tesz képtelennek egy csomó dolog befogadására.
A gyerekekkel azonban egészen más a helyzet. Sokszor egészen máshogy látnak dolgokat, és ez nem az ő hibájuk, hiszen egyszerűen csak máshogy működnek. Egyszerűbben, nyitottabban, csodálatosan. Csakhogy mi van akkor, ha ezt a nyitottságot lerombolják, ha olyan családban nőnek fel, ahol nem áldásnak tartják őket?

Nos, létezik egy mondás, ami szerint azért van gyermekkorunk, hogy később legyen mit kianalizáltatni. Mert valljuk be őszintén, mindannyiunk elméjében ülnek olyan mondatok az idő homályába veszve, amit nem is gondoltak komolyan, nem is úgy értették, de akkor ez nem számított, mert belénk vésődött örökre.



Ezt a videót nagyon sokkolónak tartottam, végignéztem és percekig üres volt az agyam utána, próbált újraindulni.

2013. augusztus 8., csütörtök

Csak Isten bocsáthat meg

Only God Forgives

színes, feliratos, francia-thaiföldi-amerikai-svéd thriller, 90 perc, 2013

rendező: Nicolas Winding Refn
forgatókönyvíró: Nicolas Winding Refn
zeneszerző: Cliff Martinez
operatőr: Larry Smith
producer: Lene Borglum
vágó: Matthew Newman

szereplő(k): 
Ryan Gosling (Julien)
Kristin Scott Thomas (Jenna)
Yayaying Rhatha Phongam (Mai)
Vithaya Pansringarm (Chang)
Tom Burke (Billy)
Byron Gibson (Byron)
Gordon Brown (Gordon)
Oak Keerati (Porter)
Teerawat Mulvilai (Ko Sam)

Hétfőtől szerdáig moziban töltöttem azt estéimet, és elég felemásak az érzéseim ezzel kapcsolatban. Egy jegyért sem fizettem, mindegyik esetben kísérő voltam, méghozzá premier előtti vetítésen. A Red2-ről már beszéltem pár szót, szerintem a kategóriájában nagyszerű. Ha valaki mást vár, mint amit nyújtani tud, az ugye csalódik, de ha akcióvígjátéknak kezeled, mégpedig úgy, hogy a vígjátékon van az elsődleges hangsúly, csak azután az akción bizonyosan élvezni fogod. Nekem speciel nagyon bejött, ezért biztosan újranézem.Szerdán a Mielőtt éjfélt üt az óra vetítésén voltunk, és egyértelműen imádtam. Sőt, szinte biztosan szentelek neki egy bejegyzést, de ez a film, amiről éppen írnom kéne, csakhogy eddig nem is igen említettem meg, nos ez volt a keddi nap élménye, mert hogy élmény volt, az biztos. Csak ugye a milyenen van itt a lényeg.

Julian Bankokban éldegél bátyával együtt, ahol egy bokszklubbot és terméseztessen jól menő drogüzletet futtatnak.Csakhogy Billy, a nagy testvér másfajta szórakozásra is vágyik. Miután megerőszakol, majd meggyilkol egy 16 éves prostituáltat, hogy, hogy nem holtan végzi. Ekkor érkezik meg a kedves mama. Célja : helyre állítani a világ rendjét, és megbosszulni hőn szeretett nagyobbik gyermekét. 

No, eddig még jó is lehetne. A Drive Főszereplője és a Drive rendezője újra hasít! Meg egy nagy...! Én speciel a Drive-ot szerettem, volt mondanivalója, haladt a történet, leginkább azért mert volt neki, de ennek a filmnek biza nemigen akad. Se eleje se vége. Fél óráig agyaltunk rajta, de végül is meglett a rejtett utalások hadából összeálló értelem, amit nem írnék le, hátha valaki még megnézi. Nem venném el az esélyt senkitől egy jó kis gondolkodásra, de a franc essen bele, erről a filmről csak spoilerekben lehet beszélni, mert annyira nem történik semmi, hogy az már botrányos!

2013. augusztus 6., kedd

Teaser kedd #54
























Meglepően meleg van, hiszen nyáron mást nem is várhatnánk. Én a magam részéről szívesen lógatnám a lábam jeges vízbe, de ha máshogy nem megy, a fejem is megtenné. Csak úgy nem lehet olvasni, de gyanítom, néhány dolgot fel kell áldozni az életben maradás oltárán. Egy kis kellemes hűsölés pedig megtenné... Majd legközelebb!
 
Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Heti kettes:

 
  "I've watched through his eyes, I've listened through his ears, and tell   you he's the one. Or at last as close as we're going to get."

Orson Scott Card: Ender's Game

KÁP2013 - A győztes és a játék nyertese

















Nos, igazából nem hittem. Igen, bevallom: én nem hittem teljes odaadással, hogy megnyerhetjük. Magnus szerint kár mindenen görcsölni, mert sima ügy volt, főleg, miután Barrons kiesett. Valahogy ő ott megnyugodott.
Szerinte senki sem képes tartósan ellenállni neki, és ennek semmi köze ahhoz, hogy boszorkánymester. Nem varázsolt el senkit... Nos, legalább múlthét óta nem, de valaki beesett a medvék közé nemrégiben. Nem állítom, hogy köze lenne hozzá, hiszen nyílt, becsületes, egyenes warlock, aki nem szokott senkit hátba szúrni, de senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Nem azért, mert elbűvöl, ellenben tény, hogy valami különösen sejtelmes lengi körül. Néha kérdéses minden körülötte: 

Egy másik bokszot egy vérfarkaspár foglalt el. Nyers bárányhúst ettek, és arról beszélgettek, ki győzne, ha Dumbledore a Harry Potter-könyvekből és Magnus Bane megküzdenének egymással.
– Tuti, hogy Dumbledore győzne – jelentette ki az első. – Neki ott van az a dögös gyilkos átok.
A második lükantróp epés megjegyzéssel vágott vissza. – Viszont Dumbledore igazából nem létezik.
– Szerintem Magnus Bane sem létezik – mordult föl az első vérfarkas. –Te találkoztál vele valaha?

De akkor is örök igazság: 
"Magnus olyan arcot vágott, mintha dorombolni készült volna. - Felejthetetlen vagyok, az igaz - dicsekedett."

Szóval köszönjük! Mindenkinek, aki segített az első fordulókban, mindenikek, aki fent maradt éjszaka, és lelkesen szavazott, míg az ujja elzsibbad. Bebizonyítottátok, hogy szuper csapat, no meg egészségesen örültek vagyok, és hogy számíthatunk rátok. Cassandra Clare még azon YA írok közé tartozik, akit olvasok, és ez nem véletlen. Magnus karaktere erős, és nem tini. Nagyon nem. Számomra egyértelmű választás volt, hogy ő legyen az, akinek kampánybeszédet írok, hogy miatta korteskedjek, aggitáljak és spammeljem szét az összes közösségi oldalamat. Mert megéri.  Megérte. Nyerünk! Ünnepelünk, bulizunk egyet, mert ez igazán jó indok egy vérbeli Bane partira.

Azonban, és most a KÁP őrületből kimarakodnak mondom, ezzel és ezután visszaáll a rend a normális kerékvágásba. Olvasok, mozibajárok, írok is mindenről, magamról és magamtól is. De előbb még lássuk, ki nyerte a maximum 4,000 forintos, tetszőlegesen választott könyvet. Ehhez egy kedves kollégám segítségét kértem, ő húzott a jóval több mint száz cetliből.
Igen, ilyen nagy fejem van. További kérdés?
És akkor jöjjön a lényeg:

 

tatatrataaaaa..


Gratulálok a nyereményedhez, és arra kérlek, hogy a reeathak@gmail.com e-mail címre küld el címed, valamint azt is, hogy milyen könyvet szeretnél. A tárgyba feltétlen írd be: KÁP nyeremény. 
A jutalom könyv postán érkezik majd. 

Igazán jó kis játék volt. Köszönöm a részvételt mindenkinek, komolyan élveztem.De kövezzetek meg érte, nem bánom, hogy véget ért...


2013. augusztus 3., szombat

Senki többet

La migliore offerta / The Best Offer
színes, feliratos, olasz romantikus dráma, 124 perc, 2013

rendező: Giuseppe Tornatore
forgatókönyvíró: Giuseppe Tornatore
zeneszerző: Ennio Morricone
operatőr: Fabio Zamarion
producer: Isabella Cocuzza, Arturo Paglia
vágó: Massimo Quaglia

szereplő(k): 
Geoffrey Rush (Virgil Oldman)
Jim Sturgess (Robert)
Sylvia Hoeks (Claire)
Donald Sutherland (Billy Whistler)
Philip Jackson (Fred)
Dermot Crowley (Lambert)
Liya Kebede (Sarah)
 


Az egész kaland múlthét kedden, délelőtt 11-kor kezdődött, amikor egy ismerősöm rám írt, játsszunk premier előtti jegyekért. Játsszunk, mondtam, azaz gondolkodtam vagy fél percet, majd a tartalom ismerete nélkül ugortam egy fejest. Természetesen fogalmam sem volt arról, mire is vállalkozom, de az ugye senki számára nem meglepő, a kritika tükrében különösen, hogy nyertem. Mozizni mindig jó – ha esetleg mégsem, akkor meg felállok, és hazamegyek. Nem kell túlmisztifikálni, főleg, ha még pénzt sem áldoz érte az ember lánya, de így, hogy már láttam, bűnösnek érzem magam, amiért ingyen szórakoztam. Sürgősen meg kell néznem még egyszer. Ki jön velem?

Virgil Oldman (Geoffrey Rush) egy mogorva, magányos lélek, aki történetesen igen híres árverésvezető és értékbecsüs. A szakmájában kimagasló, abban éli ki mindazokat a szenvedélyeket, amelyek a magánéletben nem jutottak osztályrészéül. A nőkkel szemben ugyanis komoly félelmeket táplál, ugyanakkor mélységesen tiszteli is őket.  Egészen addig így marad ez, amíg meg nem keresi őt egy titokzatos nő, aki szeretné eladni értékes örökségét.
Virgil életében először lesz szerelmes, és a majdnem barátja, Robert (Jim Sturgess) siet a segítségére. Az ifjúnak nincs egyszerű dolga, hiszen Virgil végtelen különcsége – saját, monogram ellátott étkészlete van az étteremben is – áll szemben a visszahúzódó, agorafóbiás lány kényszereivel. Igazi kiélezett küzdelem ez, ahol a józan ész és a szív viaskodik egymással.

KÁP2013 - döntő


Komolyan mondom, kicsit csodálkozom, hogy sikerült, de sikerült. Marcus a döntőben van, amire azért nem számítottam. Persze örülök neki, csak Cortez mint ellenfél... olyan fura.
Az utolsó fordulóban nincsenek szabályok. Mindenki annyit szavaz, amennyit csak akar, és így kiderül majd, kinek van a legeltökéltebb szavazóbázisa. Nem lehetetlen feladat, de nem is egyszerű. Bátran kattintgassatok, és ha lehet Magnusra, de nyilván semmi sem kötelező. Azért azt megsúgnám, a kedvenc boszorkánymesteremnek igen csak egyedi jellem, aki rendkívül lazán viseli az izgalmakat, és mint tudjuk, nagyon  előkelően kezeli a győzelmet.

Szavazni itt és itt lehet. Hajrá!

Döntő:

Cortez (Szent Johanna Gimi) vs Magnus (A Végzet ereklyéi/Pokoli szerkezetek) - augusztus 3 - 5 (0:00 – 23:59)  

És természetesen ezúttal is lesz nyeremény:

A bejegyzés megosztói között (amit kommentben tessék jelezni, és szúrópróbaszerűen ellenőrizni is fogom) kisorsolok egy maximum 4,000 forintos, tetszőleges könyvet (a nyertes nevezi meg, mit szeretne), enyém a postázási költség is, sőt, ha valaki angol nyelvű könyvet kérne, az is megoldható.
Minél több bejegyzést oszt meg valaki, annál többször kerül a kalapba, de posztonként csak egyszer számolom a hozzászólókat.
Sorsolás az utolsó forduló eredményhirdetése után várható! 

Szóval tessék megosztani, hozzászólásban jelölni ennek a tényét, no meg játszani, játszani, játszani!  
 

A játékban résztvevő blogok listája: 
 (aktív linkek, kattintással működnek)


1.      Könyvek Háborúja
2.      Árnyvadászok
3.      Dream World
4.      Napi falat
5.      Lylia Bloom
6.      Nem harap a 
7.      Macooka könyvese
9.      Elhaym blogja
10.  Manga olvas
14.  Reelka' view