Dan Wells: Szörnyeteg úr

Már nagy izgalommal vártam a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia második kötetét. Az első rész is teljesen magával ragadott, bár maximum pontot akkor nem kapott. Jóllehet láttam a különbségeket és az azonosságokat is Dexter barátunkkal szemben, szerettem volna még tovább mélyíteni a kapcsolatunkat. A nők már csak ilyenek, rendkívül szeszélyesek, a sztoriban viszont rengeteg lehetőség rejlett, elvégre John Wayne Cleaver egy halottasházban él a mamájával, és pubertásig több hullát látott, mint szőrszálat. A téma a misztikus thriller szerelmeseinek, no meg a sorozatgyilkos rajongóknak szinte mesés egyveleg.

John kiengedte Szörnyeteg urat. Szüksége volt rá, meg kellett védenie önmagát és édesanyját a démoni szomszédtól, de a helyzet az, hogy a fal mögül leskelődő rém egyáltalán nem akar eltűnni. Sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, hogy normálisnak látszódjon, mint eddig bármikor.

Az egyetlen személy, akivel megbeszélhetné a történteket, nem óhajt tárgyalni erről, ráadásul Forman FBI ügynök sem hagyta el Claytont, és a szabadidejét azzal üti agyon, hogy szegény Johnt faggatja. És mintha még nem lenne elég baja, a mamája szociálisan érzékeny embert szeretne faragni belőle, ráadásul újabb gyilkos ver tanyát az álmos kisvárosban. John igyekszik féken tartani a belső démonját, de az új kihívóval is meg kell küzdenie. Ehhez viszont nem ártana legalább megtalálnia…

Tehát ahogyan írtam, izgatottan vártam a következő részt, és bátran mondhatom, nem csalódtam. A nem vagyok sorozatgyilkos tipikus első könyv volt. Sok esetben talán még Wells sem tudta, merre szeretné vinni a történetet. Igaz, hogy minden apróságnak alaposan utánanézett, és olyan valósághűen festette le például a balzsamozást is, hogy a szőr fellát a karomon, de akkor még hiányzott valami.

Valami kis apróság, ami ebben a kötetben maradéktalanul megvan. Johnnak ugyanis célja van. És nem pusztán annyi, hogy lakat alatt tartsa a retteged szörnyeteget. Az elvei, amik arra szolgálnak, hogy soha ne váljon sorozatgyilkossá, most kicsit gúzsba kötik, ezért megenged magának némi lazítást a szabályokkal szemben, amire szükség is van az egyensúly érdekében. Emellett John nyíltabb is, hiszen a mamája előtt többé nem kell titkolóznia, viszont terapeutája már nincs, így égető szüksége lenne egy olyan szelepre, amivel kicsit kiengedheti a gőzt, és ezzel befoghatja a fal mögött lakó szörnyeteg száját. Közben pedig egyszerre próbál megfelelni mindenkinek, ami persze nem könnyű, ha az embert folyton nyaggatják. És igen, az első részhez viszonyítva ez bizony brutálisabb lett.

John fanyar humora, ami az előzményt is átszövi, szerencsére nem tűnt el, ennek köszönhetően több helyen is kuncogtam. A szarkazmus olyan vonás, amit igen kevesen képesek megfelelően elsajátítani. Meggyőződésem, hogy ennek oka az intellektuális különbségekben rejlik, és a mi hősünk nagyon-nagyon okos. A nyelve gyorsabban vág, mint a keze, bár Szörnyeteg úr inkább a szeletelést preferálná.

A borító egyébként rémisztően élénknek tetszett neten keresztül, élőben azonban egész kellemes. A színek sokkal tompábbak, nem állnak éles kontrasztban egymással, és a vérrel mázolt betűk engem még mindig elbűvölnek. Szeretem, ha egy kiadó marad az eredeti koncepciónál, és nem vált stílust menet közben.

Szóval van itt egy érdekes történetvezetés, a gyilkos sem lelepedőzik le az elején (Jó hát valamit lehet sejteni, de nem direkt gondolatként, csak amolyan zsigeri ösztönből.), tetten érhető a szükséges karakterfejlődés, célok és remények kecsegtetnek, no meg változások tömkelege. Ezzel a trilógia kicsit átlépte már az ifjúsági kategóriát, amit én egyáltalán nem bánok.

Tanulva a hibámból, a metrón még nem kezdtem bele, így aztán időben hazaértem. Cserébe viszont semeddig sem tartott. Mert olvasmányos, mert izgalmas, mert tetszett. Épp ezért bízom abban, hogy a harmadik, egyben záró részre (amit még 2011-ben adtak ki angolul) sem kell sokat várni. A történet ugyan így is kerek, önmagában élvezhető, mert mindent elmesél, amit az előző kötetből tudni érdemes, de azért mégis csak egy széria közbenső regénye, elvarratlan szálak garmadával.

10/10

Magyar kiadó: Fumax Kft.

Fordította: Szebegyinszki Szilvia