2013. január 5., szombat

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: a Kör

Úgy tűnik, hogy még messze nem értem utol magam az értékelések megírásával, pedig a könyvet már december elején befejeztem.

Még a megjelenés előtt olvasta néhány blogger, olyanok, akiknek megbízom az ízlésében, és elég jó véleménnyel voltak róla, de a svéd író páros már önmagában elegendőnek tűnt a begyűjtéséhez. Eddig jó tapasztalataim vannak a skandináv írókkal. Sokszor mélyenszántó vagy akár filozofikus mélységben ábrázolják a valóságot, és ami oly sok embernek nem tetszett a Hívj be! című John Ajvide Lindqvist könyvben, engem teljesen elvarázsolt. Szóval, amikor előrendelhető lett gyönyörű kedvezménnyel, rácsaptam.

Engelsforsban soha nem  történik semmi. A kisváros évek óta alussza lusta téli álmát, az emberek egy része beletörődött, mások elvágynak innen, de látszólagos nyugalmat felrázza egy középiskolás fiú öngyilkossága. A legtöbben elfogadják, csak a legjobb barátnője nem hisz ebben az elméletben. Váratlanul derül ki, hogy Elias halálakor már többen elindultak a végzetük felé.

A hold vörösre vált és hat teljesen különböző személyiségű, hátterű lány egy parkban találja magát. Feltárul az igazság, mindannyian boszorkányok, és egy próféciát kell beteljesíteniük. Nem akarják elfogadni, azonban a képességeik már lassan éledeznek, nem kerülhetik el a sorsukat és hamarosan kiderül az is, az életük komoly veszélyben forog. Dacára a különbözőségeiknek, össze kell fogniuk, hogy élve ússzák meg ezt a még mindig hihetetlennek tűnő helyzetet.

Meg kell mondjam őszintén, nem az, amire gondoltok, és komolyan nagyszerű volt. Pont amire számítottam. A boszorkány szál egyenértékű volt a társadalmi problémák ábrázolásával. Minden túlzás nélkül ez egy szociológiai-ifjúsági-fantasy. Új műfaj született! A lányoknak, akik esetében ellenállok a késztetésnek, hogy mind a hatot részletesen kielemezzem, saját magukkal, az életükkel és a hátterükkel is meg kell küzdeniük.

A bizalom egymás iránt nem magától érthető és nem is jár ajándékba. Ráadásul az ébredező képességek sem egyforma mértékben viseli meg, vagy készíti fel őket. Néhányuknak látszólag nincsen semmi képessége, míg mások túl nagy hatalommal rendelkeznek és ez teljesen megbabonázza őket. A hátterüket, a családjukban, barátok között felmerülő problémákat sem képesek megfelelően kezelni, hát még az, hogy valaki rájuk vadászik.

Mindennek felett tinik, és azért ez éppen elég, a felelősségérzettel nem egyforma mértékben ismerkedtek meg eddig, a nyomás meg hirtelen túl nagy lett. Van aki az áloméletét építi, más elköltözik otthonról, megint más kétes viszonyba bonyolódik. Akad, akit titkos szerelem emészt, és van, akitől elvettek mindent.  Egyszerűen nem képesek, nem tudnak összefogni.

A boszorkány száll nem olyan misztikus, csodálatos, mint általában az ezzel a témával foglalkozó könyvekben, senki még véletlenül se asszociáljon Harry Potterre. Maga a mágia hagyományos alapokon nyugszik, de viszonylag keveset jelenik meg. A tulajdonságok pedig ennek épp az ellentétét képviselik. A fantasy faktort. Ez a kettő pedig kimondottan érdekes és működő elegy.

A könyv jól felépített, pszichológiai szempontból is helytálló. A lányok személyiségében sem érzek túlzást, aránytalan nagyzolást. Nem az a körömrágós fajta, mert tempója lassú, de folyamatosan haladó. Mondjuk a vége nekem nem volt sokkoló. Nagyjából a felénél tudtam ki a rosszfiú, de már leszoktam arról, hogy ez alapján ítéljek meg egy könyvet, hiszen sok esetben nem is őrzik ezt olyan hétpecsétes titokként.

A könyv maga gyönyörű. Keményborítos, a grafika érdekes és megkapó. Szeretem a színösszeállítását, ami kellően egyszerű, komor és ugyanakkor teli van utalásokkal, illik a témához. A szöveg jól olvasható, gördülékeny. A mérete azonban... Nos, szépen mutat a polcomon, de hatalmas. Van olyan ezeroldalas könyvem, ami pont ekkora, de azt már nem hordtam magammal. És ez miért fontos? Mert viszonylag keveset olvasok itthon, viszont mindig van nálam könyv utazás, sorállás, ügyintézés közben, amikor is egyből belemerülök. Viszont ezt az 550 oldalt fizikai munka volt cipelni, amire egyszerűen nincs kapacitásom. Például, amikor vásárolok, két megpúpozott táskát ciggölök haza, plusz az aktuális könyvem, aminek bele kell férnie a kezembe. De csak ha dolgozni megyek is, viszem az ebédem, megveszem a reggelim, ásványvizem, néha gyümölcsöt vagy rágcsálnivalót pluszban. Na meg a táskám és a könyvem, ami nélkül sehova egy lépést sem!

Ha nem betegedem le december elején, lehet még most sem fejezem be, de még itthon ülni és tartani sem volt kényelmes. És ez baj, mert a könyvre magára nekem illik a zseniális jelző. Nagyon várom a második részét, ami a Tűz címmel érkezik, remélem nemsokára. Nyilván ugyanilyen mérettel várható, és igyekszem elengedni ezt a problémát. Majd úgy időzítek, hogy szabin legyek akkor, mert a könyv kétharmadát másfél nap alatt tudtam le, szóval tényleg jó. De ennél többet nem tehetek az ügy érdekében.

Nem nevezném csajos könyvnek, bár a boszorkányok inkább a hölgyeket vonzzák, a társadalomrajz azonban sokkal nagyobb réteghez szól, és ennek persze semmi köze a nemekhez. Szóval bátran olvassa mindenki, mert nem csak varászlatos, de komolyan elgondolkodtató is. Tipikus példa a stílusok tökéletes keveredésére, amivel érdemes próbálkozni. Ezért az apró döccenők ellenére is maximális pontot érdemel.

10/10

Magyar kiadó: Geopen Kiadó

Magyar fordító: Péteri Vanda

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...