2012. május 9., szerda

Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben

Ez a sorozat ötödik kötete, és bár kis híján utolértem az őszre tervezet hatodik rész hazai kiadását, azért csak foghegyre tűztem.

Drága darabolós Dexter meghasonlik magával, a hobbijával és nagyjából az egész világgal. Megszületett Lily Anne, alighanem a legcsodálatosabb gyermek az egész  kerek világon, és kedvenc sorozatgyilkosunk valami nagyon furcsa dolgot tapasztal. Érzéseket. Jó, tudta ő, hogy mik azok, de más tudni, meg átélni, így aztán kellően meg is zavarodik.

Olyannyira, hogy elhatározza, felhagy a különben rendkívüli módon kielégítő, szórakoztató szabadidős tevékenységével,  és főállású Dex-Apu ként új életbe kezd.

Azért van némi zavaró körülmény. Például valaki figyeli, ami Sötét Utast teljesen készenlétbe kapcsolja, pedig ennek Dex nem örül. Aztán húgának köszönhetően nyakig belemerül egy tizennyolc éves lány elrablásába. Az ügy egyre bizarrabb lesz, még ő magát is meglepi, ráadásul a bőrszárnyú kis lénynek, aki a lelke helyén lakik, mindig igaza van. Valaki tényleg figyeli, a jó öreg Dexter pedig, az újonnan feltámadó érzéseivel együtt, legalább annyira meg van zavarodva, mint amennyire soha nem volt ostoba, és mégis elég nehezen tart lépést a történések alakulásával.

Nagyon lelkes híve vagyok eme szimpatikus sorozatgyilkosnak. A népszerűsége gyakorlatilag töretlen, még mindig olvasói csúcsokat döntöget, pedig egyre többen támadják. Ennek oka pedig a sorozatban rejlik. A Showtime gyakorlatilag csak az ötletet és a karaktert vette meg, és bár az első rész még viszonylag ragaszkodott az első könyv eseményeihez, a későbbiekben azonban ez az azonosság egyre csökkent, majd szinte teljesen megszűnt.

Míg a könyvekben az első pillanattól megjelenik a misztikum, mégpedig a Sötét Utas formájában, akiről alig esik szó a sorozatban  és akinek teljesen átvette helyét Harry, addig a sorozat két lábbal áll a földön, az emberi gonoszságra és pszichés zavarokra helyezi a hangsúlyt. Amikor a harmadik kötetet Lindsay eme vonalnak, azaz a Sötét Utasak szentelte, többen felhördültek. Szerintem pedig nagyon érdekes volt, hiszen egy ismert tény került terítékre, és igen, ehhez hasonlóra senki sem lel rá a sorozatban.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a könyvekben már úgy a harmadik rész magasságában jártam, mikor felfedeztem a sorozatot. A kezdeti szemöldök húzogatás után rájöttem, hogy szét kell választanom a kettőt, mert egyszerűen kioltják egymást. Tehát ezt tettem és most már mindkettőt szeretem.

Annyi eltérés van a könyv-, és filmsorozat között, hogy azt felsorolni sem lehet, de pont ezért áll meg a lábán mindkét műfaj.

Dexter fanyar humorát csak a könyv festi elénk megfelelően, többször hangoztatja, hogy bizonyos körökben viccesnek tartják, de persze humorérzéke az nincs. Az iróniát viszont magas fokon űzi, mert ebben a formában ehhez intelligencia és némi gonosz hajlam szükséges, márpedig ő egyikben sem szenved hiányt.

Rita szerencsére él és virul. Az író nem érzet késztetést arra, hogy a könyveket legalább egy kicsit a sorozatokhoz igazítsa. Nem tudnék dönteni a két műfaj között, inkább felváltva élvezem azokat az apróságokat, amit nyújtani tudnak.

Míg a könyvbéli Dexnek lánya születése hozz el érzelmeket, addig a filmbéli felesége halálával birkózik. Doakes őrmester kiírása után újabb gyanakvó rendőrre volt szükség, mégpedig Quinnre. Bár a könyvben efféle váltás nem történik, mégsem zavar a kedves őrmester sok vizet. Igaz, azért próbálkozik. Hősünk nevelt gyermekei érdekes lehetőségeket rejtenek, miközben húga is meglepően jól ismeri. Szóval se szeri, se száma az eltéréseknek, de azért mindkettő kellemes perceket okozhat a téma rajongóinak.

Bár tagadhatatlanul rosszabb a sorozat ismerete után belekezdeni a könyvekbe, mert az ember mást vár, viszont tény, hogy Lindsay jól ír, a stílusa, humora rendkívül szórakoztató. Az alapötlet teljesen lenyűgöző és megunhatatlan. Feltéve, hogy Dex nem téved, semmi kifogásom nem lenne ellene a való életben sem. A szavak folyamatosan visznek előre és Dexter szemszögéből a világ több mint bizarr. Élveztem, de a 352 oldal megint észrevétlen fogyott el.

9/10

Magyar kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft

Fordította: Farkas Veronika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...